A Táci toros – Táci rétes bevételét a Százszorszép Óvodának ajánlják

Böllér uram, Forgács Öcsi (Attila) és válogatott kompániája 270 kilós jószággal birkózott a nap kezdetén. Elárulták, a szükséges felszerelések közül a célzóvíz sem hiányzott. Nem aprózták el: az estebédre száz kiló kolbászt és negyven kiló hurkát töltöttek. – Egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit – tódította „marlonbrandósan” Kontra Lajos alpolgármester.

– Micsodát, keresztapu? – firtatta keresztfia, Kiss Gábor. – Hogy jövőre én süssem ki a töpörtyűt? Aztán hírnök jött Imre Sándor ételízőrző-mester és a sütőszekció „izenetével”. Nevezetesen: Hol az a kolbász, nehogy valaki már éhen maradjon!

Háromszázhúsz rúd rétes készült a rendezvényre

Sercegett a kolbász a művelődési ház környékén, a kolbásztöltő verseny csapatai a vándorkupáért szálltak ringbe. A faluban hetedik alkalommal rendezték meg, újfent nagy sikerrel, a Táci toros – Táci rétes elnevezésű hagyomány­őrző napot. A családok, barátok, egyesületek nem kevesebbre vállalkoztak most sem, mint hogy a derűs, felhőtlen együttléttel még közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Megtudtuk, hogy az önkormányzat a rendezvény bevételét a megújuló Százszorszép Óvoda bútorzatának cseréjére fordítja majd.

– A művházban vár három grácia! – kormányozta el a krónikást Horváth Tamás polgármester az anekdotázó atyafiak gyűrűjéből. És valóban, a táciak három bájos hölgyet kértek föl az idén zsűrinek: Rózsás Ildikót, Jelena Krisztinát és Sárkány Orsolyát.

– A tocsogós az igazi – jegyezte meg félhangosan Ildikó a kóstolás közepette.

A táci lányok, asszonyok özvegy Sebestyénné Bora irányításával legalább háromszázhúsz (!) rúd válogatott rétessel édesítették a népek szájízét. A tüzes, egyúttal gyümölcsös pálinkák és az illatos, zamatos borok szívet-lelket melengettek.

A kolbászbajnokságot ezúttal az Ács Gyula és Barátai nevű soponyai gárda nyerte, a színpadi műsorban felléptek az óvodások és a nyugdíjas-­egyesület tagjai.