Mese, nonstop jelleggel

Mikor szombaton délelőtt beléptem a Vörösmarty Mihály Művelődési Házban, az első igen feltűnő ember egy fehér parókás, randa banya volt, csontvázarccal, görnyedt háttal, bottal, cipő nélkül, lyukas zokniban, azt károgva, ő Hamupipőke, aki 350 éve keresi a cipellőjét. Hogy őszinte legyek, sosem ismerem fel, ha valamelyik ijesztgetett nyugdíjas hölgy hátba nem veregeti: jaj már, polgármester úr, még a végén szívszélhűdést kapunk! Persze nem kaptak, szerencsére, és rá kellett jönnöm, nem semmi esemény lehet az, ahol a falu első embere, Bánszki István hajlandó maga is ekkora részt vállalni a minél jobb hangulat megteremtésében.

Kassovitz László kezdte meg a mesefolyamot, a kis királylányok és királyfiak pedig érdeklődve hallgatták az ördögös mesét. (Fotó: A szerző felvétele)

Hangulat, az volt és remek. Amint a főszervező-ötletgazda Sallai Mihály, a zámolyi Rege egyesület tagjának kezéből kigurult a jelképes mesefonal, megkezdődött a Meseidő, azaz a 24 órás mesefolyam. Elsőként Kassovitz László mesemondó-meseíró hozott ördögös mesét, de az elkövetkező órákban meséltek kicsik és nagyok, határon belülről és túlról, népmesét és költött történetet, a néha tátott szájú közönség pedig csak hallgatta hol széken, hol matracon, újult erővel. A rendezvényhez a támogatók jóvoltából sok kiegészítő program társulhatott: aznap délután díjakat kaptak a rajzpályázatra munkákat beküldő gyerekek, senki sem ment haza üres kézzel. S persze a legfontosabb az volt, hogy senki sem ment haza üres lélekkel, mert jól megtöltötték azt a harmadik Meseidőn.