Hihetetlen: tűz martalékává lett, de máris új tetőt kapott a ház

Pernyében,  fekete sárban úszott az udvar, füst kúszott az ég felé a lángok pusztította födémről. A  kiégett  garázsból a tűzoltók - mire  fotós kollégámal a helyszínre  értünk -  már kivontatták  a szétégett  gépkocsit, öreg  jószág volt,  mégis  nagyon sajnálták gazdái, éppen azon a hét végén  adták volna el.
A környékbeliek  is  döbbenten álltak,  a  polgármester, Bognár József azt mondta, nem hagyják magukra a bajba jutott, négytagú  családot.
De  ha azt mondja ott akkor valaki,  hogy  két hét múlva új tető lesz  a házon, gondoltam volna magamban, ó de naív az illető. A mai világban, segítség nélkül? Csontoséknak sajnos biztosításuk sem  volt, csak magukra számíthattak.
Vagy mégsem? 
Kedden  visszatértünk  a helyszínre: a Dózsa György utca 36-os számú házat új tetővel találtuk, az udvaron példás rend, a garázs előtt két férfi flex-szel vágta a  garázs  ajtókeretét. Néhány perc múlva befutottak a tulajdonosok,  Csontos Gábor és Csörgő Csilla. A fiatalasszony szemébe ugyan most  is csillan néhány könnycsepp, de nem a bánattól, hanem a meghatottságtól. Nem győzi sorolni, mennyien tettek értük, kéretlenül, hívás nélkül is.

- Még aznap délután jöttek huszonöten, harmincan: ismerősök, barátok, rokonok, de idegenek is: eltakarítottuk a romokat, egymás után fordult a teherautó, szállították el a törmeléket, a kiégett autót. Azokban az első napokban szinte nem is voltam észnél, később, amikor láttam, nincs oda mindenünk, kezdtem megnyugodni. És  ez azóta is így megy. Segítséget kaptunk, anyagi támogatást az önkormányzattól, a barátoktól, rokonoktól kölcsönt: egymillió hatszázezer forintból lett új tető, faanyag,  és munkadíjat egy mester sem kért. Nagyon-nagyon sokat segített az édesanyám. Ki sem tudom mondani mennyire köszönöm és mennyire hálás vagyok azért, hogy mellénk álltak - hadarja Csilla egyszuszra, és végre mosolyog.