1 órája
Horváth Hella számára nem létezik lehetetlen! (videóval!)
Egy lebilincselő történet az övé a talpra állásról, a ritka betegség leküzdéséről. Így nem véletlen, hogy Székesfehérvár, de talán megyeszerte is ismert halkszavú, csupaszív Horváth Hella túlélésért vívott küzdelmére a műsorvezető, Jakupcsek Gabriella és vele együtt a Richter Főnix Közösség is felfigyelt és 2024-ben egyik Főnixének választotta. De mit is takar ez pontosan? Azt elmondja maga az érintett.
Horvát Hella túlélésért vívott küzdelme példaértékű és lebilincselő történetét immáron egy egész ország megismerheti.
Fotó: Richter Főnix
Horvát Hella két nap alatt bénult le egy megfázás szövődményeként, és kapta meg a szörnyű diagnózist: Guillain-Barré szindrómája van, ami egy ritkán előforduló bénulást okozó autoimmun betegség. Mindez 2019 nyarán történt és innen kezdte el felépíteni magát. Ma már edz, fest, szobrászkodik, autót vezet, sőt nem rég egy futóversenyen is elindult. Horváth Hella történetét pedig a Richter Főnix Közösségnek köszönhetően egy ország is megismerheti és példát támaszthat mindazoknak, akik a nehéz élethelyzetük miatt azt gondolják, nincs remény. „Csodák már pedig léteznek" – vallja, ha az akarathoz cselekvés is társul.
Fotó: Interjúalany
Először is hogy van, tart még a rehabilitáció?
– Az állapotom lassan, de folyamatosan javul. A rehabilitációm önerőből folytatódik, a gyógyulásért újabb edzésformákat és terápiákat keresek. Még szükségem van az általam csak „nyúlcipőnek” hívott járássegítő eszközre, amely megtámasztja a lában és utcán egy mankóra, túrázásnál kettőre, de a kitartásom és elszántságom töretlen.
Ezt örömmel hallom! A közösségi oldalára feltöltött képei arról is árulkodnak, hogy már edz, fest, szobrászkodik, autót vezet, sőt a sukorói Vadmadárkórházban is önkénteskedik is. Milyen hatását érzi még a betegségnek, illetve mire tanította meg ez az időszak?
– Számomra ez a betegség, illetve a gyógyulás folyamata inkább egy önismereti út. Egy nehéz helyzet tudja igazán felszínre hozni, hogy mi lakozik bennünk igazán. Számomra lelkesítő feladat a határaim feszegetése, a lehetetlennek gondolt célok elérése. Ilyen például a túrázás a hegyekben. Leginkább azért, mert az izomzatom még nem regenerálódott teljesen.
Fotó: Interjúalany
Legutóbb például egy futóversenyen is részt vett mankó segítségével...
– A futóverseny is egy ilyen lehetetlennek tűnő kihívás volt. A legrövidebb táv 3 kilométer volt, de amikor tudomást szereztem a versenyről, még nem voltam képes ennek megtételére. A felkészülés nagyon nehéz volt, mert nem volt segítségem benne. Bár futni még nem tudok, a távot le akartam sétálni. Nekem kellenek a kihívások! (mosolyog) Azonban a versenyen a szervezők kérleltek, hogy ne induljak el, mert nagyon nehéz a terep. Végül győzött a józan ész, viszont a célon átsétálhattam, érmet is kaptam, hiszen két mankóval ugyan, de képes lettem volna ekkora távolság megtételére! Még az idén el akarom érni, hogy csak egy-egy ilyen megmérettetésen egy mankóra legyen szükségem. Egy edzővel biztosan más lenne ezt a célt biztonságosan elérni, de így is meg fogom csinálni!
Fotó: Richter Főnix
Ez azt gondolom egy csoda, amibe méltán lehet kapaszkodni! Térjünk rá a Richter Főnix Közösségre, mit is jelent ez a társaság pontosan, miről szól és milyen feladatot kapott Főnixként?
– A Richter Főnix Közösség minden évben három olyan nő életét mutatja be, akik valamilyen tragédia vagy nehéz élethelyzet után képesek voltak újraépíteni önmagukat és az útjuk során motiválni, segíteni tudtak másoknak. Megtiszteltetés, hogy ebben az évben immár én is Főnixként biztathatok mindenkit arra, hogy hinni tudjon önmagában, ne adja fel bármilyen nehéz helyzetben is van és közvetíthessem, hogy a hozzáállásunk, szemléletünk nagyban befolyásolja a sorsunkat.
Fotó: Richter Főnix
Mit adott Önnek ez a program és hol találkozhatnak az emberek legközelebb Önnel, ahol akár kérdezhetnek is Öntől?
– Számomra Főnixnek lenni kihívást is jelent. Egészen más egy filmben beszélni mély érzésekről, traumákról, nehézségekről és mindezekhez való hozzáállásomról, mint amikor csak a gyógyulásról beszélek. Ám csak úgy érthető meg ez a küzdelem és meríthetnek erőt mások saját maguknak, ha beszélek erről is. A Főnix bár a hamvaiból feltámad, az égre tör, de a parázs égeti a szárnyait – pont mint nekünk Főnixeknek: a küzdelmünk néha pokolian nehéz, de felfelé nézünk és szárnyainkat kitárjuk: küzdünk és soha nem adjuk fel!
Most nagy lelkesedéssel szervezek újra izgalmas, értéket közvetítő programokat: például a közelmúltban Fehérváron Sanzonestet, kiállításokat nyitok meg, illetve néhány alkotásommal részt veszek különböző csoportos tárlaton az országban több helyen. Ezért bár az ősszel tervben volt egy önálló tárlat, de arra az idén nem kerül sor. Remélem, minél több emberhez eljuthatok és példaként állhatok előttük, hogy nincs lehetetlen!
