Hűtőgép és fagyasztó nélkül, de hogyan?

Ahogyan korábban már foglalkoztunk is vele, a hűtőgép ma már elengedhetetlen kelléke a konyháknak. Hűtőgép speciális hőmérsékletet és páratartalmat biztosító tároló rekeszekkel, fagyasztó állítható hőmérséklettel, vákuumozógép, aszalógép, befőzőautomata, borhűtő, szóval csak néhány azon modern eszközök közül, amelyekkel könnyen és hosszan frissen tudjuk tartani az ételeket. Többük létezése már olyan természetes számunkra, mint hogy víz folyik a csapból, – bár ez sem természetes mindenhol a világban – pedig még pár évtizeddel ezelőtt sem volt minden háztartásban hűtőgép, hogy a többi berendezésről már ne is beszéljünk. Bár kétségtelen, hogy ma már sokkal könnyebb és egyszerűbb frissen tartani az ételeket, sok régi tartósítási eljárást ma is érdemes kipróbálnunk és használnunk, még akkor is, ha a mélyhűtő is fel van töltve zöldséggel, gyümölccsel és húsfélékkel. 

Mióta az emberiség tudatosan állatot tart és földművelést végez, az ételek tartósításának gyakorlata is kialakult, hiszen a megtermelt javakat úgy kellett elraktározni, hogy azok aztán egész évben ellássák a közösséget egészséges és tápláló ennivalóval. Míg a gabonák és száraz élelmiszerek könnyen és hosszú ideig eltarthatók, a magas víztartalmú alapanyagok – zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, húsok – hamar romlanak, de már évezredekkel ezelőtt hatékony módszereket alkalmaztak arra, hogy mégis sokáig eltarthatók legyenek. Most néhány olyan ősi tartósítási eljárást gyűjtöttünk össze, amelyekből többet még ma is használhatunk akár.

Aszalás, szabaduljunk meg a víztartalomtól

Az aszalás az egyik legősibb ételtartósítási eljárás, ami lehetővé tette és teszi, hogy a húsok, a zöldségek, valamint a gyümölcsök sokáig elálljanak. Az aszalás során az ételek elveszítik a víztartalmukat, pontosabban annak nagy hányadát, így a romlandóságért felelős gombák sem tudnak működésbe lépni. Felmenőink a fűszereket kiterítve, vagy felakasztva félárnyékos helyen szárították, a zöldségek közül pedig azokat, amiknek nagy a szárazanyagtartama, vagyis a sárgarépát, a tököt, a hagymát, a hüvelyeseket és a gombát szerették szárítani. 

Savanyú, ahogy a nagymama készítette

A legtöbbünk nagymamájának volt éléskamrája, ahol a polcon szépen, katonás rendben sorakoztak a savanyúságok. Kétségtelen, hogy a bolti változat az otthon készített csalamádé, vagy bármilyen más savanyúság nyomába sem ér, ezért ha érezzük magunkban az erőt, készítsünk mi is házit. Jóformán abból készíthetünk savanyúságot, amiből csak szeretnénk: cékla, káposzta, hüvelyesek, uborka, zöld paradicsom, paprika – mindegyik tökéletes alapanyag a csalamádéhoz, savanyúsághoz. Ha adalékanyagot mellőzve szeretnénk savanyítani, akkor valójában ma is ugyanazt kell tennünk, mint anno nagyanyáinknak. A befőttes üveget és a fedelét is alaposan elmosták, majd miután a zöldségeket felaprították és megsózták, összedolgozták, összekeverték. Ezután kinyomták a levét, szorosan beletömködték az üvegekbe, és ráöntötték a levét, majd adtak hozzá egy keveset az előzőleg megmaradt savanyúság levéből is, ami felgyorsította az erjedést.

Füstölés, a kéményben is lógott a hús

A füstölés ma már inkább kulináris igényeket elégít ki, azonban anno a tartósítást szolgálta. Persze, ettől a füstös ízt már régen is sokan kifejezetten szerették. Marha és disznó húsát, de halakat is füstöltek: először nagy kádakban, teknőkben alaposan besózták a húsokat, ki-ki ízlése szerint fűszerezte, majd hagyták állni. Ezt követően volt, aki háznál, a kéménybe lógatta fel, más elvitte a falu füstölőjébe a húst, hogy néhány nap alatt készre füstöljék. Az így tartósított füstölt húsok hosszú ideig, hónapokig is elálltak.

Erjesztés, a tejtermék hosszú eltartása

A tejtermékek, vagyis a vaj, a sajt, a túró, a tejföl és az író készítése során az erjesztést alkalmazták, így az élő mikroorganizmusoknak, a tejsav baktériumoknak köszönhetően nem romlottak meg a tejtermékek hűtő nélkül sem. Persze, a lehető leghűvösebb helyen tárolták őket, ahol a tejsavval készült ételek, italok sokáig, akár hónapokig is elálltak.

Végül pedig mondjunk ki egy fontos tényt. Elődeinknek leginkább annyi ételre volt szükségük amit el is fogyasztottak, ennek a tárolását és eltartását kellett megoldaniuk! Nem ismerték a pazarlást, a válogatást és a túlkínálatot, amivel napjainkban drámai módon találkozunk a bevásárló központok szemfényvesztő kínálatában. A modern kor, nyugatias szerveződésében elkényeztetett emberek, ma már szinte minden ételt megkaphatnak, bárhol, bármikor, és nem érezzük a súlyát a pazarlásnak, amiben talán a modern hűtéstechnika valamit mégiscsak segíthet.