Beszélgetés Pohl Tamás nyugalmazott körzeti orvossal

– Hogy lett orvos? – kérdeztem.

– Édesapám elismert psychiáter és neurológus szakorvos volt a Budapesti Orvostudományi Egyetem psychiátriai klinikáján – válaszolt Pohl doktor kérdésemre. – Munkája emlékét őrzi - többek között - az egyetemi psychiátria tankönyvben írt fejezet. Évekig szolgálati lakásban éltünk, mivel ez számára a betegek ellátását megkönnyítette. Számos kulturális életben ismert személyiség gyógyult kezei között. Szakmai igényessége, elhivatottsága felkeltette bennem az orvosi hivatás iránti érdeklődést.

– Az egyetem elvégzése után, hova került?

– Egy Cum Laude minősítésű orvosi diploma megszerzése után elindult az álláskeresés. Akkor már nős voltam, és egy karon ülő gyermekkel vágtunk bele a feleségemmel a nagy kalandba. A ’70-es években nem lehetett könnyen lakáshoz jutni Budapesten. A kötelező katonai szolgálat előtt üzemorvosi állásban helyezkedtem el rövid időre. A szolgálat letelte után települtünk le Móron, ahol egy körzeti orvosi állás éppen megüresedett és szolgálati lakással együtt sikerült megpályáznom.

– Az itt lévő kollégái hogyan fogadták?

– Azt gondolom, hogy jól és szívesen. Azokban az években Mór fénykorát élte. Az akkor még nagyközségi, majd városi helyi kórház országosan elismert munkát végzett. Magasan képzett orvosok vezették az osztályokat. A körzeti orvoskollégák és a kórházi kollégák is segítőkészek és befogadóak voltak. Jó szívvel gondolok ma is rájuk. Sajnos az akkori orvosgárdából csak dr. Fábry Péter és jómagam végeztünk már csak körzeti/háziorvosi munkát.

– A Gyurcsány kormány idején kezdték el a vidéki kórházak leépítését. Elindult a centralizálás, több kiváló orvos a magánegészségügyben helyezkedett el. A tendencia ma is folytatódik. Ön, hogy ítéli meg: valóban romokban áll ma az egészségügy, mint ahogy az ellenzék állítja?

– Ezen a területen mindig jellemző volt a forráshiány. A bérek valóban jelentősen javultak, de van még néhány terület, ahol a jövedelem mértékét emelni kellene. Ilyennek gondolom a szakorvosi rendelőket, ahol az igényes munka elvárása mellett, a magánellátással versenyképes béreket kellene juttatni. Napi 4-6 órás emberekkel való törődés igen hamar kiégéshez vezet. Emellett a szakdolgozók és a kisegítő személyzet bérezése is korrekcióra szorul. Ezek a kérdések már nem halaszthatok. Az említett lakossági réteg időnként – az állami ellátás késedelmessége miatt – próbálkozik a magánellátás igénybevételével, azonban ezt ismételten legtöbbször nem teheti meg anyagi okokból.

– Vannak hozzáértő emberek, majd meg oldják…Térjünk vissza Önre. Móron 48 évet töltött el. Szép, vagy inkább rossz dolgok, amelyek jobban megmaradtak a lelkében?

– Inkább a jó dolgok vannak többségben. Az utóbbi évek kicsit nehezek voltak a betegutak intézése miatt. Növekedett az igénybevétel és az elvárás is. Csökkent az orvosi munka iránti tisztelet. Sajnos vannak olyan háziorvosi körzetek, ahol feszültség alakult ki az alapellátás és páciensek között. Szerencsére itt Móron nincs ilyen gond. A háziorvosok számának lassú, de folyamatos csökkenése számos vidéken ellátási gondokhoz vezetett. 48 évvel ezelőtt, amikor Mórra költöztem, a közelben, de talán a közeli megyékben sem volt üres körzeti orvosi állás. Ma, a megyei jogú városokban is, akár a tízet is megközelítő, tartósan üres praxis van. Budapesten sem különb a helyzet.

– Váltórendelésről mi a véleménye?

– Úgy látom, hogy ez egy rossz döntés volt. A váltórendelésen a 8 órakor kezdő délelőttös kollégának délben át kell adnia a rendelőt a délutános kollégának. Egy asztalon 2 körzet orvosi és számítógépes eszközei, nyomtató, laptop v. asztali gép, stb. foglalja a helyet, amit gyorsan el kell tüntetni, és átadni a helyet. Emellett a betegellátást is sürgősen be kell fejezni, ami feszültséget kelt mind a betegben, mind az egészségügyi személyzetben. Az adminisztratív munkára pedig végképp nincs lehetőség. Járványos helyzetről nem is beszélve.

– Evezzünk csendesebb vizekre. Úgy tudom, két felnőtt leánya van. Mivel foglalkoznak?

– Két felnőtt lányom van, a nagyobbik ügyvéd, a kisebbik környezetmérnöki diplomával is rendelkező közegészségügyi ellenőr.

– Unoka van? 

– Unokám sajnos még nincs. A gyermekvállalási kedv „kitolódott”, az egzisztenciális kérdések kerültek előtérbe, lakhatás (amivel egyet értek), nagy értékű autó, utazások. Általánosságban azt lehet mondani, mire már csak a gyermek hiányzik, akkorra nem mindig sikerül a dolog. A szakorvosok hadát járják, jön a lombik program, és ez sem vezet mindig sikerhez. Ma már a nők is ragaszkodnak saját egzisztenciájuk, kialakításához, és ezt követheti az anyaság kérdése. Talán kissé elkényelmesedett a mai fiatalság…

– Az idő múlásával a hivatását befejezi. Mi fogja idejét kitölteni?

– Az üzemorvosi munkámat folytatni fogom, ez a munka a szakmai teendőkön túl, a dolgozók esetleges betegségeinek gondozását, és felvilágosítását, és az életmódi tanácsadást is magába foglalja. Emellett kertészkedni is szeretek, és műszaki érdeklődésem is van. Öt éve nem voltam hosszabb szabadságon, amit az idén pótolni szeretnék családommal.

– Jó pihenést kívánunk Önnek és családjának.