Toronymagasan az első mind közül – átadtuk az idei Nívódíjat

Mennyire volt meglepetés, hogy éppen Szanyi-Nagy Judit kapta az elismerést?

– Újságíró vagyok, vagyis elvileg a szavak embere, de valahogy mégsem tudtam mit mondani a díjátadón, annyira meglepődtem. Szerintem nem én voltam, vagy legalábbis nem kizárólagosan én, aki ezt feltétlenül megérdemelte volna. Az elmúlt egy év elég sok változást hozott, amiben elég sokan helytálltunk, hiszen ez nyilvánvalóan csapatmunka. Az eredményhez ugyanúgy hozzájárult az összes közéleti- és sportújságíró, fotós, szerkesztő, online szerkesztő vagy éppen az asszisztens, hiszen együtt, egy emberként toltuk a közös szekeret.

Most, hogy felkerült a polcra a díj, mi lesz a folytatásban? Lantletétel és babéron ücsörgés, vagy folytatás és továbbfejlődés?

– Mindenképpen van hova fejlődni. Szerintem az újságírás tipikusan az a szakma, ahol lehetetlen leállni, mert bár bizonyos események folyamatosan ismétlődnek, érdemes ezekről változatosan írni, hogy el is olvassák az emberek a sokadik megemlékezésről, díjátadóról, fesztiválról szóló írást. Közben mi is átalakultunk, sokkal hangsúlyosabb lett az online platform, mint korábban, és ez is egy teljesen másfajta stílust, hangnemet és hangsúlyt kíván meg. Kicsit más a cikkek címe, tartalma, ezzel párhuzamosan dinamikusabb a munka és változik a célközönség is. Folyamatosan tanulni kell, hiszen egymás után készítjük a videókat, fotókat is, ami ráadásul egy teljesen más szakma.

Minek köszönhető a Nívódíj? Inkább az újságírói vagy inkább a szerkesztői oldalnak szól az elismerés?

– A díjon az áll: újságíró. Hiába a szerkesztő titulus a nevem mellett, ettől függetlenül továbbra is inkább újságírónak tartom magamat, mint szerkesztőnek, úgyhogy, ha lehet ilyet mondani, szerintem ez volt az, amely kiemelkedő része volt az egyéves munkámnak. Nekem ez a második Nívódíjam, 2019-ben kaptam az elsőt, két évvel azután, hogy idejöttem dolgozni 2017 januárjában. Egyébként emiatt is meglepetés volt, hogy ismét én kaptam a társaimtól a bizalmat – azt hiszem, ez a legjobb szó. Még nem annyira látom magamat kívülről szerkesztőként. Újságíróként jobban elmondhatom, hogy bár csapatmunka, de ott tényleg a saját teljesítményemről van szó, ami látható is. A szerkesztés inkább háttérmunka, ahol nyilván az visz előre, hogy csapatban dolgozunk, és hogy mindenkinek jó legyen.

A munkatársak szavaztak, ez tehát egyfajta szakmai díj, de milyenek a visszajelzések az olvasói oldalról?

– Régebben sokkal több olvasó ért el minket, bármiféle meglátással, panasszal, véleménnyel. Nyilván változott a világ, máshol és máshogyan kommunikálunk, de azért most is visszajeleznek nekünk, hogy tetszik-e egy adott cikk, vagy sem. Természetesen kaptam már negatív kritikát is, de szerencsére sok dicséretet is elkönyvelhetek, és sok helyre rendszeresen visszahívnak, akár mondjuk az évente megrendezett lajoskomáromi szezonnyitó nordic walking túrára.