Magas állami kitüntetésben részesült Lengyelfi Zsuzsanna

A doktornő öt évvel ezelőtt nyilatkozott portálunknak, hogy menne ő vissza Kongóba is, Kenyába is, de sajnos évek óta nem biztonságosak ezek az országok. Óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés, mivel tudunk mi, európai emberek a leginkább segíteni az afrikai embereken, de a kérdés végét sem várta meg, sietve jött a válasz: – Munkával. Ha van munka, van keresetük, s akkor megerősödhet az ő életük is – mondta Lengyelfi Zsuzsanna, miután átvette érdemkeresztjét a Belügyminisztériumban. Ő Afrikában személyesen tapasztalta meg, hogy a Nyugat elárasztja a szegény afrikai embereket ingyenesen számítástechnikai eszközökkel, és a kunyhóikban nézegetik az ajándék laptopokat, telefonokat, és álmodoznak egy jobb világról, majd egyszerűen útra kelnek. – Gondolja el, semmijük nincs csak a kunyhó, földön alszanak, de ott a napelemes laptop, amivel a fejlettnek mondott világot nézegetik és egyre erősebben vágyódnak oda! – keseredett el a doktornő, miközben többször is megerősítette, hogy azok az emberek pont olyan szorgosak, mint mi, csak legyen munkájuk. Lengyelfi Zsuzsannát a környezete a társadalmi szerepvállalás példaképeként ismeri, ezt Nyikos László, Polgárdi polgármestere is megerősítette. Érthető, ha avatott embertől kérdezem meg, mi a legfőbb különbség kongói és magyar szülő között. – Azt nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy Kongóban első a férfi, második a nő és harmadik a gyerek. Azért van így, mert a férfi a kenyérkereső, a nő aki gyereket tud szülni, a gyermek az meg úgy jön. Ezt én nagyon nehezen emésztettem meg, mert messze nem az a fontossági sorrend, mint minálunk. Nálunk ha van egy szelet kenyerem, akkor azt a gyermek kapja meg, legalábbis a normális családokban így van – adta válaszát a gyermekorvos.

Az afrikai kitekintő után a haza helyzetről faggattam Lengyelfi Zsuzsannát, aki őszintén elmondta, hogy az egészségügy itt-ott káoszos az átalakulás miatt, de mindenki próbál a legjobbat kihozni belőle. A gyermekorvos nincs meggyőződve róla, hogy a legjobb irányba megyünk, több dologban is csak kényszerpályát lát. Az emberek és főleg a gyermekek egészségével kapcsolatban határozottan kijelentette, hogy feledésbe merült a józan paraszti ész. – Van gyerek, mert kell gyerek, de ne betegedjen meg, mert akkor baj van. De ha beteg is, kapjon valami varázsszert, és puff, gyógyuljon meg! Mert miért sír, miért kell éjszaka felkelni, mi az, hogy három nap után is lázas? Ilyen kérdések feszítik a fiatal szülőket, amiből az tűnik ki, hogy fejfájást okoz a gyerek. Ez a látlelet főleg a nagyobb településeken igaz, aztán ahogy haladunk a kisebb felé, úgy kerül előre a józan paraszti gondolkodás. A falusi, tanyasi öregek sokkal jobban tudták, mikor kell orvoshoz fordulni. Közel van Polgárdihoz Füle, mégis nagy a különbség: minden orvos tudja, ha tősgyökeres fülei orvost hív, akkor tényleg menni kell! – mondta a Fejér Megyei Hírlapnak a kitüntetett. Ehhez még megemlítette az internetes közösségi kuruzslást is, ahol talán a gyermekek esetében kevesebb az avatatlan okoskodás.

Lengyelfi Zsuzsanna nem bánta meg, hogy vidéken gyógyíthatott évtizedeken keresztül, és soha nem vágyott a nagyvárosok csillogására. – Képzelje, nekem van olyan nagyszülőm, aki valamikor gyermekbetegem volt. Tehát ismerem az unokát, az anyukát és a nagymamát is, hozzám járt mindegyik, és így a bizalom is egészen más – vesézte ki a hosszú évek előnyeit Lengyelfi.

– Szeret ott dolgozni? – kérdeztem a doktornőt.

– Igen szeretek! Mégis ellentmondásosnak tűnik, de decemberben elmegyek nyugdíjba. Elmegyek, mert szeretem az unokámat is, és vele szeretnék lenni! Tavasszal már nyugdíjkorba léptem, de decemberig próbálunk az önkormányzattal utódot találni. A körzetnek kell a fiatalítás, nekem pedig az egyéves unokám. A gyermekeim miattam voltak bölcsisek, az unokámnak szeretnék az aktív nagymamája lenni! – adta a nagyon is elfogadható választ Lengyelfi Zsuzsanna, akinek szívből gratulálunk a magas kormányzati kitüntetéshez! Boldog éveket a kis unokával vagy unokákkal!