Fejér évfordulós emlékei

Egymillió ingázó

Korunkban vált közismert kifejezéssé, de ma már a kisiskolástól kezdve mindenki tudja, mi az az ingázás. Nincs az országnak olyan községe, városa, ahonnan ne járnának el dolgozni más településre, utaznak naponta— hetente munkahelyükre és vissza, távoli gyárakból, üzemekből hozzák haza fizetésüket. Az iparosodással, a munkaalkalmak számának rohamos növekedésével együtt nő a lakóhely és a munkahely közötti távolság is. Az újabb gépekhez munkások kellenek, a felépült műhelyekbe, üzemekbe egyre nehezebb a közelben találni munkaerőt. Hazánkban ma minden ötödik aktív kereső, vagyis mintegy egymillió ember nem a lakóhelyén dolgozik. Ehhez még egy meghökkentő tény: az iparban dolgozó fizikai munkások — szak- és segédmunkások — több mint ötven százaléka falun él. Az ingázók túlnyomó többsége, mintegy 700—750 ezer dolgozó naponta utazik munkahelyére, 200—250 ezernyi ember pedig csak hetente, kéthetente tér haza egy-másfél napi pihenőre. A naponta ingázók legnagyobb gondja az utazás. Ennek a háromnegyedmilliós rétegnek minden nap értékes félórás órát vesznek el, pihenés, szórakozás helyett utazással töltik idejüket. 60 százalékuk 2 órán belül járja meg az utat munkahelyére és vissza, 30 százalékuk 3 órát veszteget el naponta utazással, s a fennmaradó 10 százalék még ennél is több időt áldoz arra, hogy munkahelyére jusson - számolt be az adatokról az 1974-es Fejér Megyei Hírlap.

Badacsonyi csend

A szerdai utolsó robbantásokkal eltüntette a badacsonytomaji egységének utolsó maradványait is Közép-dunántúli Kőbányák Vállalat. Ezzel egyszersmindenkorra fölszámolta a Badacsony esztétikai értékét romboló bányászatot. Legutoljára az osztályozó és a kőzúzó építmény megsemmisítésére került sor. A megtisztított felületen a tervek szerint gyermeküdülőt építenek majd, olvashatták az 1974-es Fejér Megyei Hírlap hasábjain az olvasók.