Jó reggelt, Fejér vármegye!

Egy hosszú, magas frekvencián sipító hang jelezte: lefőtt a kávé. S noha tudta, ez most a szó szerinti értelem, azért képletesen is érezte, hogy nem áll még készen erre a napra. Pizsamáját magán megigazgatva kiment a konyhába, leemelte az unikornisok táncát mutató bögréjét a tálcáról s óvatosan szürcsölni kezdte a gőzölgő feketét. Az egyik közeli székről leemelte az öt centiméternyit magasító, kedvenc párnáját, valamint a pultról a cukrot, hogy az ébresztőjébe néhány hintésnyi belekerülhessen abból. A párnát ledobta az ablak előtti, szobahőmérsékletű párkányra, bekuckózott oda, s hol egy kanálcsilingelés, hol egy „szürcs” hang mellett hallgatta az eső kopogását. Erőt vett magán, lázadt. Kávéja mellett a napját is megédesítette: mosolygott!