Jó reggelt, Fejér vármegye!

Június 19. volt. Aznap reggel végre úgy tűnt, hogy sokkal jobban van. Jóleső érzés volt látni, ahogy az elmúlt nehéz napok után újra a teraszon ücsörög el- elbóbiskolva, miközben arcát melengette a kora nyári napfény. Mellé ültünk, hogy kifejtsük a zsenge borsót, és a hirtelen támadt szél olyan érzést keltett bennünk, mintha tengerparton lettünk volna. Jó volt ott együtt. Nevetett és még viccelődött is, akárcsak régen. Még mindig áradt belőle a végtelen szeretet. Délután már fáradt volt, ami nem csoda hiszen 102 év éltének minden grammnyi súlya nyomta a vállát. Lepihent, és miközben a lánya kezét fogta lehunyta a szemét, és csendesen átlépett oda, ahol talán nincs többé fájdalom. Azt itt hagyta nekünk, még egy kis időre.