Családoknak: Minden hónap utolsó szombatján díjtalan a belépés

A hétvégén, Cece méltán elismert finomságát a cecei mézédes dinnyét ünneplik a falu lakói és a vendégek, egy igazán nagyszabású rendezvény keretében, ahol számtalan fellépő és kiváló hangulat várja majd az érdeklődőket. Ahogy korábban megírtuk, a rendezvényre készült plakáton helyi gyermekek rajzai láthatók. Persze a településen akár a fesztivál napján is, egyéb látnivalók is akadnak, amiket érdemes meglátogatni. Ezek közül a helyi tájház, minden hónap utolsó szombati napján ingyenesen tekinthető meg a családosan érkező látogatók számára, így aztán mi sem lehet jobb program, mint egy dinnye fesztivállal egybekötött helytörténeti látogatás. És hogy mi vár az érdeklődő látogatókra, alább azonnal kiderül!

Kiállítóhely és turisztikai látványosság

Cecén a hagyományos falusi életet bemutató tájház helyi kezdeményezésre, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakembereinek segítségével nyílt meg 1980-ban. A kiállítóhely amellett, hogy turisztikai látványosság, közművelődési jelentőséggel is bír. Jeles napok alkalmával (karácsony, húsvét, aratás stb.) az udvar ad otthont a cecei iskola által szervezett gyermek- és felnőttprogramoknak. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár hat mezőgazdasági gépmodell (kétvasú fogatos eke, állítható lókapa, kézi rögtörő henger, háromtagú fahenger, egytagú borona, Kühne vetőmagláda) kiállításával járult hozzá a bemutató színvonalának emeléséhez. 

A helyi lakók gyűjtötték össze a „kincseket”!

A cecei Tájház kiállításai három épületben (a volt lakóházban, a nyári konyhában és a pajtában) találhatók. Cece és környéke régi paraszti használati tárgyait, munkaeszközeit mutatják be. Különlegességük, hogy nem múzeumi szakemberek, hanem helybéli „lokálpatrióták” gyűjtötték össze őket. 

Nem volt könnyű az élet a tájház „fénykorában” 

Már a falu betelepítése idejétől éltek Cecén telkes jobbágyok is, zsellérek is, számuk azonban mindig kisebb volt, mint a nemeseké. Már 1720-ban 2 telkes jobbágy, 1 szabados, és 11 zsellér volt a faluban. 1768-ban a telkes jobbágyok (valamennyi 1/8 telkes), száma 7, a zselléreké pedig 25. A telkes jobbágyok beltelke 3/4 és 1,3/4-ed, szántója 4 és 6 magyar hold között változott, a zsellérek beltelke 1/4 és 5/8-ad magyar hold, szántója 1 és 3 magyar hold között változott. Eszerint nincs nagy jelentősége annak, hogy Mária Terézia Urbáriuma meghatározta, egész telekhez 24 hold szántó, és 12 szekérre való rét tartozott volna. Rétjük ugyanis az úrbéri tabella szerint sem volt, szántójuk összesen 78 magyar holdra ment. A telkes jobbágyok összesen évi 59 marhás robotra, a zsellérek fejenként 18 napi kézi robotra voltak kötelesek. Ez évi 450 napot tett volna ki, de 1786-ban a kézirobotot már 568 robotnapnak számították, tehát a zsellérek is szaporodtak, de a földesurak is emelték a robotot. A jobbágyok és zsellérek már korábban is panaszkodtak, hogy földesuraik az úrbéri szerződésben megállapítottnál jóval többet követeltek, pl. bort fuvaroztattak velük Fehérvárról, sőt az urak ilyen módon hozott borának árulására kényszerítették őket. Ezért többen elköltöztek a faluból, vagy szolgálatot vállaltak. Úgy látszik ugyanis, hogy aki konvenciós cselédi szolgálatot teljesített valamelyik helybeli „közbirtokosnál" és a „mindennapi kenyeret" tőle kapta, mint cseléd mentesült az állami adó alól.