Testvértábor: élmény, ami egy életen át elkísér (galéria)

Mélykék fodrokat szánt a Velencei-tó vizén az enyhén feltámadt szél július 25-én reggel, amikor egy csapat gyerek – látszólag olyanok, mint bármelyik másik kis csipet-csapat –, sárkányhajóra száll az agárdi hajóállomás mellett. Pörgye Csaba, az  Expedíció Velencei-tó Tömegsport és Környezetvédő Egyesület munkatársa irányítja őket, Janó Andorné Ildikó, a  „Vigyázó kéz” Gyermekvédelmi Egyesület és a testvértábor vezetője pedig tyúkanyóként terelgeti a kicsiket. Időnként oda-odabújik a keze alá egy gyerek, majd az éltető ölelés után tovább mennek. Erőt merítenek belőle, ahogy azokból az értékes pillanatokból is, melyeket az egyesület testvértáborában élhetnek meg.

Negyed évszázada a csecsemőkért alakult

 A „Vigyázó kéz” Gyermekvédelmi Egyesület 1999. június 20-án alakult, vagyis idén huszonöt éves. A negyed évszázadot azonban csak egymás közt, a gyerekekkel ünnepelték, mondja Ildikó, ahogy azt is: a testvértábort pedig immáron huszonhatodik alkalommal rendezhették meg. Szinte minden évben meglátogatjuk a gyerekeket a Velencei-tavon, ám ezt az érzést megszokni nem lehet: olyan hátterű gyerekek számára jut így ugyanis élmény, akik talán itt és most találkoznak először a testvérükkel vagy itt ismerhetik meg jobban egymást. Talán itt nyaralnak először és megeshet, utoljára. Van, akiről lemondott a családja, s van, akit kiemeltek a nehéz körülmények közül.

– Az elmúlt huszonöt évben több tízezer gyermeknek segítettünk – mondja Ildikó és számol: jelenleg is éppen legalább 500 gyermekkel állunk kapcsolatban. Az egyesületet csecsemők támogatására hoztuk létre, ám azok a csecsemők mára felnőttek. Folyamatosan szükség van a segítségünkre azóta is – teszi hozzá a táborvezető, s elárulja: most is van a táborban több olyan gyerek, akiknek a szüleik állami gondozottak voltak, és sajnos a gyerekeik is azok.

Vér szerinti testvérek az ország különböző pontjain

Az állami gondozott gyermekek számára a testvérekkel való kapcsolattartás nagyon nehéz – mutat rá Janó Andorné. – Ahogy régen, úgy ma is gyakran külön helyezik el a vér szerinti testvéreket az állami gondozásban, akik így nem tudnak egymásról vagy nem tudják tartani egymással a kapcsolatot. Körülbelül öt évvel ezelőtt pedig életbe lépett egy rendelet, melynek lényege, hogy 12 év alatti gyermek ne kerülhessen gyermekotthonba. A testvérek azonban gyakran éppen ezért nem tudnak egy helyre kerülni. Ha ugyanis az illetékes nevelőszülőknél nincs elég hely vagy éppen nem akarják fogadni a még nehezebben nevelhető 12 év feletti gyerekeket, akkor a testvéreknek nincs esélyük egy helyen tovább nevelkedni.

Ildikó csak mesél s mesél, több ezer gyermek múltját ismeri és követi nap mint nap: sötét, nehéz élethelyzetek, keserves emlékekbe csomagolt gyermeki sorsok tudója. Szemében mégsem látni a szomorúságot, mert érzi és kapja is azt a segítséget, amit maga köré font, mint egyfajta láthatatlan szociális hálót. Közben pedig, napról napra írja a képeslapokat, több százat évente, mert vannak gyerekek, akiknek ő az egyetlen kapcsolata a külvilággal. És az a pár forintos képeslap, rajta pár jó szóval, a világot jelenti ezeknek a gyerekeknek. Ezt a gesztust pedig nem válthatja fel az online világ, a reppenő e-mail, mert amit a postás hoz személyesen, amit egy kedves, nagyszerű hölgy írt meg saját, vigyázó kezével – az valódi gondoskodás, rágondolás.

Tábor huszonhatodszor

Az agárdi táborban most húsz, 4 és 14 év közötti gyermek nyaral, akik a mindennapjaikat gyermekotthonokban, nevelőszülőknél töltik. Érkeztek Bodajkról, Isztimérről, Pázmándról, Polgárdiból, Seregélyesről, Ősiből, Velencéről és Székesfehérvárról is sokan, hogy feltöltődjenek, kikapcsolódjanak. A sárkányhajózás mellett számos programmal készült nekik az egyesület: a Tranzit szolgálattól érkezett hozzájuk például Hézli József, aki csapatépítő programra hívta őket. Meglátogatta a táborozókat az Alba Regia Galamb és Kisállattenyésztő Egyesület, amely házi és énekes madarakat hozott a gyerekeknek. Pocsai Julia festőművész örömfestésre, Magosi Attila főtörzszászlós önvédelmi bemutatóra, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjai hangszerbemutatóra, a Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályának munkatársai pedig egészségkultúrával kapcsolatos interaktív programra invitálta őket.

– De érkezik még Kocsis Gábor is hozzánk, a kutyás személyiségfejlesztő programra készül. A kutyás coach, író, harcművész mester korábban űrkutató mérnökként dolgozott, majd egy stroke és az abból való felépülése után határozottan érezte, hogy az emberek segítése az útja. Később megérkeztek bundás társai is: először Lord, majd Gréta és Gertrúd, akik mindhárman a szinte biztos halálból menekültek meg, és ma már együtt segítenek gyerekeknek és felnőtteknek is, hogy a kutyák természetes bölcsességéből tanulva egyszerűbb és boldogabb életet élhessenek – mondja Ildikó. – Mi az elmúlt évben megjelent Beszélgetések a Kutyámmal című könyve alapján vettük fel vele a kapcsolatot. Mert, ahogy ígérte, „Állati egyszerű megoldásokat olvashatunk, bonyolult emberi problémákról”. Ami talán a mi lelki sérült gyermekeinknek is segítség lehet.

S ahogy minden táborban, úgy itt is az utolsó este lesz a legnagyobb buli: a terv éjszakai fürdőzés a Velencei-tóban és vidám búcsúest, melynek élménye egy életre elkíséri a 26. testvértábor résztvevőit az előttük álló úton.