2017.12.25. 09:00
Cserepes csűr és Színszörf: Kató Balázs és Katóné Szántó Márta alkotásai
Kató Balázs a magyar népi fazekasság hagyományainak élő bemutatójával invitálja az érdeklődőket tavasztól őszig Rákóczi utcai portájukon. Felesége, Katóné Szántó Márta batikolt és jó pár éve digitális selyemképeket készít. Így idézi munkájuk egyszerre a múltat, jelent és jövőt.
Kató Balázs
Kató Balázs és párja, Katóné Szántó Márta már középiskolásként „megfertőződött” a képző- és iparművészet világával, a kerámiakészítéssel, a festészettel. Pedagógusok lettek, rajzot és „kerámiát” tanítottak a város és a környék iskoláiban, illetve saját vállalkozást is alapítottak. Kötődésük erőteljes az enyingi Tinódi református iskolához; Balázs az ősztől már nyugdíjas, a Fehérvári Kézművesek Egyesületének aktív tagja, Márti a székesfehérvári Talentum iskolában és Mátyásdombon is tanít.
Az előtérben kerámiák az asztalon, a polcokon, a szobákban festmények, grafikák, selyemképek és újfent fazekasmunkák. Amerre lépünk, mindenütt a kézműves szakma termékei, illetve kiváló képzőművészeti alkotások.
- A lakásunk többfunkciós – Márti teát, kávét kínál. – Itt élünk és itt is dolgozunk.
Körbevezetnek, bár már számos alkalommal jártam náluk. Hátul újra érzem a friss agyag illatát, a korongon lévő masszából talán korsó formálódik. Oldalt jutunk ki a csűrbe, az öntőműhelyhez és az elektromos kemencékhez.
- A tanítás az életünk meghatározó része volt – tűnődik Balázs.
- Nálam még jelenidő! – vág közbe Márti.
Mindig feltöltődnek a gyerekek között, mert a diákok csodálatosak: kíváncsiak, aranyosak. Folyton arra biztatták, biztatják tanítványaikat, hogy fedezzék fel magukban, mit szeretnek, mire képesek, s amit tudnak, azt a lehető legjobban csinálják.
A stafétát Balázs fiuknak adták át, aki szintén a Tinódi református általános és művészeti iskolában folytatja, amit ők elkezdtek.
Megfogalmazzuk sokadjára: ünnep a munkájuk során egy-egy régi korokat idéző „rezes” (a máz réztartalmú) kerámia vagy színgazdag
batikolt (viasztakarásos) és újabban digitális selyemfestmény elkészítése. Olyan vágyálom, ami a napi kézműves tennivalók között azért mindig megvalósul. Fontos, hogy újra és újra kipróbálják magukat, megmutassák alkotásaikat a kiállításokon, itthon és külföldön.
Az elismerések erőt adnak, továbblendítik mindkettejüket: Balázs díjazott edénysorai vagy Márti kitüntetett selyemképei igazi minőséget képviselnek.
Felidézzük, amikor sétára indultunk Balázzsal, a város történelmi, történeti múltját faggatva. A régi vár helyén lévő magaslatról, a főutca keleti oldalán 1789-1792-ben épült barokk stílusú református templomtól indultunk. Vagy amikor Márti és növendékei a pedagógiai szakszolgálat várótermének négy falrészén Reich Károly meseillusztrációit gondolták tovább a nagyméretű festményeken.
Balázs alázattal és tiszta szívvel, lélekkel beszél „szeretett gyermekéről”, a Cserepes csűrről. Fazekas munkáival őrzi múltunkat, és a tradíciót szeretné továbbadni gyereknek, felnőttnek egyaránt. Márti imád szörfözni, de ugyanúgy boldogsággal tölti el, ha megérkezik a stégre. Több évtizede fest selyemképeket, hét-nyolc éve készít digitális alkotásokat (Színszörf – itraMarti). Azt meséli: kalandvágyó szörfös a színek tengerén.
- Munkánkban vezérelv a hagyományőrzés: ne tűnjön el kulturális kincsünk, múltunk szép öröksége! – vallják egyöntetűen.