Amikor a diák csap az asztalra...

Például talán úgy, ahogyan Nényei Pál tanítja a középiskolásoknak az irodalmat. Rendhagyó módon, de úgy tűnik, eléggé hatékonyan... Nényei azzal szerzett ismertséget, hogy a mai tankönyvekhez képest egészen új szemlélettel írta meg az Irodalom visszavág című könyvet, ami amolyan segédanyag lett a pedagógusok számára (is). Mert megállapításai, humora, rendhagyó párhuzamai – utalások filmsorozatokra, aktualitásokra -, olykor „eretneknek” tűnő gondolatai felkeltik azoknak a kamaszoknak az érdeklődését, akik ugyan szeretnek olvasni, de az irodalmat, mint tantárgyat (eddig) nem sikerült megkedvelniük...

Az Új Magyar Képtár estjén Gellén-Miklós Gábor költő és középiskolai tanár kérdezte Nényei Pál tanárt, drámaírót. (Az esten több irodalomtanárt láttunk, sőt, érdeklődő középiskolás fiatalokat is.) Kiderült, Nényei több helyen tanított, jelenleg a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára. Ő maga világéletében író akart lenni, ezért gyerekkorától kezdve rengeteget olvasott, érdekelte az irodalom – de persze nem az, amit irodalomtanításon értettek. (Alapélménye, hogy amit olvas és az, ami a tanórán történik, „nem találkozik”...) Így aztán annak idején nem volt irodalomból jeles, sőt. Azt is megtudtuk, hogy amikor tanítani kezdett, úgy látta: a tankönyvek unalmasak. Zavarja, ha dagályos, patetikus a hangnem, de az is, ha szenvtelen, elidegenítő, száraz tudományos szöveggel szolgál a tankönyv. Meggyőződése, hogy egy irodalomtanárnak az egész személyiségét kell belevinnie a tanításba – mert személyes ügynek kell lennie annak, amiről beszél. Olyasminek, ami megdobogtatja a szívét... „Nekem például nagyon fontos József Attila, ezért sokat kivesz belőlem egy-egy róla szóló óra, mert gyakran úgy érzem, olyasmiről kell vele kapcsolatban beszélnem, amit nehezen tudok elmondani...” – mondta az esten. Ugyanakkor a tanár nem kinyilatkoztat – szögezte le -, hiszen nem valami „tótumfaktum”. Sőt, ő arra biztatja a diákjait, hogy cáfolják meg bátran, amit mond, csapjanak az asztalra, ha nem értenek egyet. Lényeges, hogy jó beszélgetés, közös gondolkodás, vita kerekedjék egy mű kapcsán, ki-ki fogalmazzon meg fontos igazságokat. Nényei nem érti, amikor a diákok megkérdezik: de miből lesz a dolgozat? Mit kell tudni? Az évszámok, a meghatározások megtanulhatók, de másodlagosak ezekhez a beszélgetésekhez képest. Ennek kapcsán szóba került, a diák az iskolában úgy szocializálódik, hogy nem is gondol arra: valami ott tényleg érdekes lehet – és ez roppant szomorú... Holott azt, ami érdekes, könnyen megtanulja az ember.

Az esten sok egyébről is szó esett. Gellén-Miklós Gábor Nényeit egy nyilatkozatával kapcsolatban is faggatta: Harry Potter tényleg jobb Jókainál? Nos, Nényei Pál erre azt mondta: nagyon szereti Jókait, de be kell látni, hogy időnként egyenesen a ponyva határán mozog. Rowling Harry Potter-történetében néhány olyan fontos problémára irányítja rá a figyelmet, ami miatt érdemes foglalkozni vele.

A közönséget persze főleg az izgatta: mit javasol azoknak, akik, akárcsak ő, irodalommal akarnak foglalkozni, annak ellenére, hogy a tanórákon rossz jegyeket kapnak. Hiszen így mégiscsak hátrányból indulnak.

Nos, Nényei szerint ezt a hátrányt azért be lehet hozni: erre ő az egyik legjobb példa.