Siflikarika, csomagolt dió, aszalt gyümölcs

Ahány ház, annyi szokás e téren is – mondhatnánk, hiszen ma már szinte bármi lehetséges. Régebben, a karácsonyfa elterjedése utáni időkben még egységesebb volt a díszítés, bár akadtak különbségek, akár tájegységek szerint.

A faállítás szokásáról és a díszítés mikéntjéről is részletekbe menően olvashatunk Lukács László néprajzkutató Szép karácsony szép zöld fája… című könyvében, amelyből sok érdekesség derül ki. Amellett, hogy a szerző bevezeti az olvasót a karácsonyi ünnepkör tárgyi világába és leírja a karácsonyfa elterjedésének történetét, tájegységenként is sorra veszi a faállítás és a díszítés szokását.

A karácsonyfa a Kárpát-medence nagytájain című fejezetből, annak is Dunántúllal és Szlavóniával foglalkozó részéből megyénkre vonatkozóan is kiderül egy s más. Sárkeresztes kapcsán például Lukács László Gelencsér József néprajzkutatót idézi, aki lejegyezte: az I. világháború után a kevésbé módosaknál a maihoz hasonló fát a szoba kultikus részében, a sarokpad fölött helyezték el, csúcsával a gerendára akasztva (a felfüggesztés máshol is jó ideig szokás volt). Díszítésként arany vagy ezüst papírba csomagolt dió, valamint alma került rá, később jöhetett a cukor. A boltban vásárolt gyári díszek és a csillagszóró az 1930-as évektől kezdtek elterjedni.

A szép papírba csomagolt dió máshol is jellegzetes volt, és ugyancsak visszatérő dísz a mézeskalács, a mézesbáb. A mézeskalács-figurák egyebek mellett karikát (siflikarika), szívet, csillagot, holdat, csizmát formáztak. Sokszor a betlehemi jelenet alakjait (például Jézuska, Mária) jelenítették meg.

Sokfelé díszítettek továbbá pattogatott kukoricával, amelyet cérnára fűztek föl. Száron a feljegyzések szerint szárazsütemény, aszalt gyümölcs, szőlő, gyertya kerülhetett a fára.

A szaloncukor az 1930-as években lett népszerű. Ezt a takarékos hölgyek maguk készítették otthon, például kristálycukor pirításával, főzésével, akár dió hozzáadásával, de olyan is volt, hogy felezett kockacukrot csomagoltak előző évekből megőrzött szaloncukorpapírba.

Érdekesség a Tolna megyei kocsolaiak karácsonyfa-értelmezése, amelyről 1975-ös gyűjtés alapján ír a könyv. E szerint Kocsola környékén úgy tartották, hogy a karácsonyfa tiltott fa. „Mivel Ádámot és Évát a kígyó csábította, hogy a tiltott fa gyümölcséből egyen, ezért szimbólumként a karácsonyfa alá állították ezeket a figurákat.” Ádámot, Évát és a kígyót a kalácsból megmaradt tésztából formázták…

Akinek megvan Lukács László könyve, és ideje engedi, annak most jó élmény lehet böngészni.