A sekrestyebútortól a Jakab-csengőig: a fehérvári ciszterci templom története

A harang a háború idején leszakadt, s később, az 1990-es években lett a háborús emlékmű része. Felirata Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, vagyis Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. A jezsuiták által épített, majd a pálosok s napjainkban a ciszterci rend gondozásában álló, nemrég teljesen felújított templom alapkövét 1741. március 22-én tették le, és egy évvel később, 1746-ban, Ignác-napon helyezték fel a torony tetejére a keresztet. Később a homlokzatot tágas ablakokkal látták el, elkészültek a szentély oldalfalain a festmények, a kórus freskói és a rendkívül díszes szószék is. Utóbbit az olasz származású Bebo Károly alkotta. 

A barokk stílusú templom építése egyébként 1751-ben fejeződött be, erre utal a főbejárat fölötti emlékkő MDCCLI felirata. A történet egyik kiemelkedő szereplője – miként erről Lauschmann Gyula Székesfehérvár története című kötetéből is értesülhetünk – Vanossi Antal jezsuita szerzetes volt, aki igen bőkezű mecénásnak bizonyult, ugyanis vagyonából százezer forintnyi adománnyal támogatta az építkezést. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel az istenházát, a belső freskókat Caspar Franz Sambach mellett két helyi jezsuita szerzetes, Anton Werle és Johann Magis készítette. A kutatók úgy vélik, hogy az 1750-ben a város költségén elkészülő Szent Kereszt- és Loyolai Szent Ignác- mellékoltár képeit Michelangelo Unterberger festette. Olvasóink biztosan ismerik a Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtárának kiadványait, ennek az ismeretterjesztő sorozatnak a háromszázötvenedik száma Kovács Péter munkája, az egykori székesfehérvári jezsuita templomot és rendházat mutatja be. A forrásul használt kiadvány szól arról is, hogy ha belépünk a templomba, a kórus alatti előtérbe jutunk. 

Jobbra és balra is kicsinyke kápolna található, mindkettő igen míves, rokokó stílusú kovácsoltvas ráccsal elzárva. Az egyik kápolna Gonzága Szent Alajos jezsuita szerzetesé, akit a világ ifjúsága védőszentjeként tisztelnek, a másik a magyar ifjúság védőszentjéé, Szent Imréé. Utóbbi kápolnában található Szent Candid ereklyéje, egy teljes csontváz, melyet még Vanossi Antal kapott Rómában ajándékba a tusculani püspöktől. A templom egyhajós belső terében szétnézve számos érdekesség tűnhet a szemünkbe. Ha oldalra pillantunk, a mellékoltárokon jezsuita szentek élete idéződik meg: Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc életútjának jelentős pillanatát láthatjuk. A szentély zárófalán Nepomuki Szent János megdicsőülését követhetjük figyelemmel, s nem is akárhogyan. A gyónási titok védőszentjeként tisztelt Nepomuki Szent Jánost angyalok sokasága veszi körül. Alatta a földön állva öt ember szemléli az apoteózist. Baloldalt Vanossi Antal díszmagyarban látható, ám a ruha felső része már a jezsuita rendi öltözetet mutatja. Alakja mögött rongyos ruhájú, szenvedő arcú férfi, kinek kebléből kígyó tör elő. 

A lelkifurdalástól gyötrődő bűnös embert jelképezi, akit a templom védőszentje fog bűnei alól feloldozni. A templomhajóban az egyik mennyezetfreskón az látható, hogy Szent István király felajánlja az országot Mária oltalmába. A kép bal szélén az ifjú Imre herceg térdepel, jobb kezével a magyar címerre támaszkodva. Mária és Imre között egy fényességes angyal lebeg liliommal a kezében. A második freskón Loyolai Szent Ignác tűnik föl a hit, a remény és a szeretet allegorikus nőalakjaival. A templom sekrestyéje egyedülálló. Papp Anikó sekrestyéstől tudjuk, hogy az itt látható rokokó stílusú bútorokat Hyngeller János pálos rendi szerzetes faragta tölgyfából 1764–67 között, az angyalok figurája hársfából készült. A helyiség olyan, mint egy kis kápolna, melyben mintegy a templom kicsinyített mása látható. A faragott képek megörökítik többek között például Krisztus kereszthalálát, a kereszt tövében Szent János apostol, Mária Magdolna és a Szűzanya áll. A bejárat mellett két imazsámoly található. 

Az egyiken Szent Péter alakja elevenedik meg, amint megbánja bűneit, hogy háromszor tagadta meg Jézust. A másik tábla Szent Pál apostol megtérését ábrázolja, amint fél térdre ereszkedve a feszületre tekint, mellette a kard mint a vértanúság szimbóluma, háttérben pedig a győzelem jelképe, a pálmafa. A sekrestyében lévő bútorokat nemrég renoválták, most még szebb állapotban várják az érdeklődőket. A templom harangjait is meg kell említeni. Korábban öt volt: a nagyharangot a Szentháromság tiszteletére szentelték föl, a másodikra keresztet öntöttek, a harmadik a szeplőtelen Szűz nevét viselte. A negyedik volt az Ignác-harang, felirata: Tu nos ab hoste protege (Védj meg az ellenségtől bennünket). 

Az ötödik harangon Nepomuki Szent János volt látható, s a jelmondat: Protector noster respice in servos tuos (Védőnk, tekints le ránk, szolgáidra). Mind az öt harang Zechenter Antal budai műhelyében készült 1755- ben. Jelenleg a templomnak négy harangja van, mindegyik az északi toronyban található. A Szentháromság-, a Szent István király és a Szent Tamás-harangot Gombos Miklós öntötte Őrbottyánban, Spányi Antal megyés püspök szentelte föl 2014-ben, a negyedik pedig a Jakab-csengő, amely 1817-ben készült Tomasso Garmango itáliai műhelyében. Korábban, 2012-ig egy olaszországi ciszterci rendi kápolna harangja volt, de a rend ott feloszlott, így került Székesfehérvárra.