A felújított, váli Vajda János Emlékháznál tartottak ünnepséget

- Idilli környezet ez a késő őszben, a természet „elfelejtett” a télre készülődni. Csupazöld fák ölelik körbe Vajda János „gyermekkora tájékának” (verscímből való) lakóházát, ahol édesapja az Ürményi grófék erdésze volt. Gyalogosan messze esik a falutól a háromosztatú parasztházhoz hasonlatos, ám lakályos, nádtetős épület, amit a 2015-ös heves vihar után állami segítséggel újítottak fel hitelesen - mondta el Bechtold Tamás polgármester.

Különös hangulatú és magas színvonalú ünnep volt ez, nélkülözve a protokollt, pedig politikusok hivatalból is megjelentek a vadregényes helyszínen. L. Simon László Fejér megyei lakosként s volt országgyűlési képviselőként, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként azonban leginkább irodalmárként, s rajongó magyar olvasóként szólt nagyon személyes hangon a kultúráról, Vajda Jánosról, s kicsit magunkról is. Hogy van az, hogy szívesen összejövünk mi, magyarok régi nagy íróink, költőink emlékére, de ma semmi becsületük nincsen az íróknak, költőknek? - tette fel a fájó kérdést. L. Simonnal együtt mindenki üdvözölte ezen alkalmat, ahol nem szolgált témául a háború, az energiaválság, s a többi, manapság fájdalmas napi beszédtartalom.

A váli erdő szélén a kis ház csakúgy menedékül szolgált egy bő órára, mint hajdan Vajda János 1848-as honvédnek, e különös, sajátos stílust képviselő költőóriásnak, Ady „elődjének”. L. Simon elmondta: az irodalom jellemformáló erővel bír, aki sokat olvas, felnőttként észrevétlenül szerzi meg a lelki önvédelmet a későbbi csapásokra, erőpróbákra. Az élet alapvető értékeit zárjuk ki az irodalom és az irodalmi olvasmányok jelképes, áttételesen beépülő tanításai nélkül. Hosszan, de érdekesen beszélt a történelmi sorsunkról, az elmaradt polgárosodásról, a Fejér megyei óriásokról, Gárdonyiról, Vörösmartyról, Vajda Jánosról. Utóbbi nem mellesleg megteremtette a magyar vadászati irodalmat, kézikönyvet írt az etikus és környezetvédő vadászatról örökbecsű versei mellett.

A kiállítást Kemény Gyula rendezte, az önkormányzat H. Bagó Ilona segítségével pályázott a Magyar Géniusz Programhoz. Bájos, szeretnivaló enteriőrt rejt a ház, benne eligazító kiállítás, s a korabeli vidéki élet tárgyai, öltözékek, valamint Vajda János eredeti íróasztala látható. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő a Pannónia Szíve Program részeként üdvözölte e „rejtett kincset”, minthogy e vidéken éppen az ilyen kevésbé ismert szépségeket fejtik ki az elrejtettségükből. A háború előtti jeles nemesi környezet később hátrányt jelentő értékeit, a kastélyok, udvarházak, a magas minőségű gazdaságok maradékait harmincöt településen, Etyektől Martonvásárig.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd szintén irodalmi igényű beszédében a szabadságharcos irodalmárokat, a történelemformáló magyar költői magatartást és Vajda János „kényelmetlen”, tényfeltáró, szomorú líráját kapcsolta a lassan sötétedő, átlényegítő őszi hangulathoz. Az ünnep fényét emelte Bácsy-Schwartz Zoltán hegedűjátéka, Simon Aladár színművész és Németh Csenge váli iskolás versmondása. „Legyen ez a ház nyitott ház!” - szólított fel L. Simon László, biztatással és bizakodással a jövőre nézve.