Az új kötetről, írásról és a családi létről is mesélt Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián lányos apa. Ha ezt valaki eddig nem tudta volna, akkor a legfrissebb, Lányos apa című kötetet forgatva egészen egyértelművé válhat számára e tény. Ám a könyv nem csupán a gyermeknevelés, az apává válás témáját járja körül.

A József Attila-díjas költő, író nemrég már jelentkezett egy, a családos, gyermekes apalétet középpontba helyező verseskötettel, amelynek Belefér egy pici szívbe volt a címe. Az új könyv azonban prózákat, magazinokban, egyéb lapokban megjelent tárcanovellákat tartalmaz, meghatározott koncepció alapján. Grecsó Krisztián erről a szerkesztési elvről és magáról a „lányos apa létről” mesélt legutóbb a Már Vártalak Könyvklubjában, telt ház előtt.

Az est háziasszonya, Dányi Hajnalka nem csupán az idén megjelent kötetről kérdezte az írót, hanem például a kitárulkozásról, a szövegeiből áradó őszinteségről, annak hatásáról is. Grecsó a Pletykaanyu című kötetének kettős fogadtatását hozta fel példaként, hiszen abban szülőhelyét, Szegvárt „beszéli ki”, amelyet kezdetben zokon vettek a helyiek, idővel azonban átértékelték a leírtakat, el tudtak vonatkoztatni, sőt akadt, akinek külföldre szakadva még örömöt is jelentett ezeket a történeteket olvasni. Ráadásul a felháborodások ellenére később az írót Szegvár díszpolgárává is megválasztották…

Hasonló őszinteség jellemzi a családi, apás írásokat is. Grecsó úgy fogalmazott: el akarta kerülni a tökéletességet, nem egy makulátlan közeget akart ábrázolni, hanem az ő életüket, úgy, ahogyan az van. A gyerekneveléssel ők is ugyanúgy küzdenek, mint más kisgyermekes szülők, ugyanakkor sok a szépsége is. A történetek sokszor a jelenleg négyéves lányáról szólnak, ám leginkább saját magát adja ki a szövegekben. Saját vágyai, kételyei jelennek meg az apa szerep kapcsán. Maga az apává válás pedig egy önismereti vizsga is számára: egyrészt szembesülnie kellett azzal, hogy mennyire szereti önmagát, vagyis azt az embert, akivé lett. Aztán szembesülnie kellett azzal, hogy milyen a viszonya feleségével, mennyit változtak, mennyire és hogyan szeretik egymást. És a családi múlttal, az előző generációk hatásával, az ő és a felesége felmenőinek mintáival is meg kellett küzdeni. Például akár az érzelmek kimutatása terén.

A Lányos apa kötet kapcsán szóba került a remekül sikerült borító is az óriáskerékkel, amely az egyik szöveghez köthető. Ebben is tulajdonképpen egy régi családi vágy – a falusi nagyapa álma a pesti polgári létről – valósággá válása követhető nyomon. Míg Grecsó Krisztián magát továbbra is „magyar, katolikus paraszt gyereknek” tartja fővárosi életével együtt, addig lánya már ízig-vérig budapesti.

A könyv szerkezetileg három ciklust foglal magában: vannak a földműves létet, a régi világot megmutató szövegek; egy ciklus szentelődik a mestereknek, a fejlődés útjainak; és ezek mellett kaptak helyet a „lányos apát” bemutató írások.

Az író a jövőben hasonló kötettel csak akkor tervez, ha azok szövegeit is hasonlóan fel tudja fűzni valamilyen szerkesztési elv szerint. Most azonban készülőben lévő regényére koncentrál – tudhattuk meg a kellemes est során.