A lélek bonbon receptjét is papírra vetette legújabb könyvében Kiss Gábor

Tizenkettő – ennyi kötet fűződik a tehetséges fehérvári író, költő Kiss Gábor nevéhez. Legújabb, a borító szerint szókimondó, de igaz verseket tartalmazó, Rajzoltam neked egy bárányt című kötete a szerző sajátos stílusát visszatükröző verseken túl olyan recepteket is tartalmaz, amihez nem kell begyújtani a sütőt, sőt a konyha közelébe sem kell menni.

A kötet borítóján ezúttal is a szerző írói neve, Gabes Way szerepel, ám nem volt ez mindig így.

– Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy „Gábor módján”. A kezdetekkor a saját nevemen írtam, aztán amikor kiadót váltottam, kitaláltuk, hogy legyen egy írói nevem, hogy meg lehessen különböztetni az írói korszakokat. Volt egy időszak, amikor egy irodalmi műhely adta ki a könyveimet, most pedig már évek óta ugyanazzal a könyvkiadóval dolgozom – mondja Gábor, s rögtön hozzáteszi: nemcsak a neve lett más, a stílusa is sokat változott az évek során.

– Számomra folyamatos cél a fejlődés. Az előző, szám szerint a tizenegyedik könyvemnél mondtam azt, hogy versek szempontjából megtaláltam a saját stílusomat. Ez nagyjából a nyolcszázadik vers környékén történt, szinte teljesen véletlenül. Akkoriban kapusként bekerültem egy fiatal focicsapatba, ahol 18-20 éves, nálam jóval fiatalabb csapattársaim lettek, és ez egy új világ volt számomra, amit át tudtam ültetni az írásba, sokkal őszintébb lettem. A legelső könyvemre azt mondanám, hogy ösztönkönyv volt. Úgy írtam meg, ahogy belőlem jött. Most, visszaolvasva, már átírnám, ezért is történt, hogy a tizedik könyvembe beletettem egy-két olyan verset is, amit az elsőből vettem ki, és átírtam az akkori énem szerint – meséli, s a kérdésre, hogy milyen is valójában az ő stílusa, egy Bud Spencer-idézettel felel: „Addig élhetünk igazán, amíg a bennünk élő gyerekeket nem akarjuk elnyomni.”

– Az írásaimban ez az egyik legfontosabb gondolat. Addig tudunk igazán örülni, szeretni, rácsodálkozni a dolgokra, boldognak lenni, amíg a bennünk maradt kisgyereket nem akarjuk felnőtté tenni. Mások szerint az írásaim legnagyobb erénye az őszinteség. Szókimondó a stílusom, és bár az indokolatlan káromkodást nem szeretem, de azt gondolom, bizonyos szavak nyomatékot adhatnak. Mindegyik versemben ott vagyok én magam is. A karaktereket barátaimról vagy ismerőseimről mintázom, emiatt sosem teljesen kitaláltak a történetek. A karakterek igen, de a tulajdonságaik valósak – teszi hozzá Gábor, aki fontosnak tartja, hogy írásaival a lehető legtágabb olvasói körhöz eljusson, kortól és érdeklődési körtől függetlenül. Mind mondja, kapott már pozitív visszajelzést 20 és 80 év körüliektől is. 

Műveit rendszerint valós érzések, megtörtént életesemények ihletik. Ezek közül az első – és talán az egyik legmeghatározóbb – 1993-ban történt.

– Nem tudom, hogy egyáltalán írnék-e, ha akkor nem történik meg Velencénél Kun Péter, az Edda Művek gitárosának halálos balesete. Jó barátom volt, a halála után nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Még kamasz voltam, ez volt az első haláleset, amivel találkoztam. Az első verseimet Petiről írtam – idézi fel a kezdeteket a költő, aki az elmúlt évek során a versek és a novellák mellett írt már mesekönyvet és fantasy regényt is.

– A Nyúl a metróban a hatodik kötetem volt, ebben tetten érhető, hogy akkoriban – az írói műhelyet hátrahagyva – a szabadság érzése kerített hatalmába. Ez a kötet teljesen más lett, mint az addigiak. Ez egy fantasy regény, ami az egyik kedvenc műfajom, de ez nem az a fajta fantasy, amikor elrugaszkodunk egy idegen világba, hanem amikor a valóságot összekeverjük a fantáziával – magyarázza Gábor, aki nemcsak írni, de olvasni is szeret. Mint mondja, náluk ez családi vonás.

– Az egyik kedvencem Neil Gaiman, minden könyvét olvastam, de igazából véletlenszerűen is merítek, szeretek magyar szerzőket olvasni, nemrégiben számomra teljesen ismeretlen szerzőket fedeztem fel. Legutóbb Palotás Petrának a Circus Monte-Carlo című könyvét olvastam, ami annyira tetszett, hogy megrendeltem a második részt is. Szerintem a jó könyvnek az az egyik titka, hogy olvastatja magát – összegzi Gábor, aki a legújabb kötetéről elárulja: címét – Rajzoltam neked egy bárányt – A kis herceg ihlette, a kötet fejezeteit egy-egy lakótér adja, így jutunk el a a kertből a kamrába, a szív kamrájába. A lakásbéli utazás során a konyha versek helyett valóságrecepteket és útmutatásokat tartalmaz. Bemutatja, hogyan készül az Anyuka pite, az Érted szelet vagy épp a Lélek bonbon.