Vad Fruttik az Ambrózián – iamyank-interjú

Pár hete ért véget az Ambrózia Fesztivál Dunaújvárosban, négy napon keresztül adták át egymásnak a színpadot az együttesek, többek között a Vad Fruttik is fellépett. Megragadva a lehetőséget, feltettünk pár kérdést iamyanknak, az együttes billentyűsének. 
A zenerajongóknak jó hír, hogy a nagy sikerre való tekintettel jövőre ismét megérkeznek a görög istenek, hogy együtt bulizzanak velünk: 2025-ben is vár bennünket az Ambrózia.

Hogy tetszett az Ambrózia Fesztivál? 
– Annak ellenére, hogy ez egy első fesztivál, az infrastruktúrán, a díszleten és a koncepción érződik, hogy ezt valaki rendesen átgondolta, hogy ne csak az legyen, hogy van egy színpad és lehessen bulizni, hanem ki van találva az egész terület. Az első fesztiválok nem ilyenek szoktak általában lenni, nincsenek ennyire kidolgozva. Nagyon szép volt a naplemente, a Duna-­part közel van, nagyon jó a hangulata.

Az együttesnél egyszerre három tagcsere történt. Hogy van most a Vad Fruttik, milyen a közös munka? 
– Az első évünk egy nagyon intenzív év volt, megtanultunk 42 számot három új taggal, áthangszerelés, más hangszínek, más gondolatok, kicsit máshogyan szól minden dal, plusz az új lemez dalait is beemeltük. Nagyon melós időszak volt ez. Most ez az év úgy indult, hogy majdnem csak ilyen jutalomkörös, mert megvan már a rutin, most megyünk, játszunk, kevesebb koncertünk van, de közben egyre inkább azt érzem, hogy fókuszálunk az új dalokra. Két új dalt készítettünk, az „Égessük el”-t és a „Nincs visszá”-t, ezek single- ben megjelentek. Most heti-napi szinten beszélgetünk, Marci mondja az impulzusait, vágyait, gondolatait és érződik, hogy haladunk egy olyan irányba, hogy már a nyáron, de ősszel biztosan intenzíven rámegyünk egy közös lemezre, ami az első közös album lesz ezzel a felállással.

Hogyan néz ki a dalszerzés folyamata?
– Likó Marci és Kerekes Gergő egy régóta összeszokott dalszerző–énekes páros. Marci nagyon demokratikus tagja a csapatnak, már megkérdeztem tőle, hogy miért nem ír úgy dalt, hogy megírja a szöveget és mivel tud zenélni, megírhatná az akkordokat is hozzá. Azt válaszolta, hogy nem akarja, hogy egy ötletben csak ő legyen benne, hanem már az elejétől fogva többen vegyünk részt a dal készítésében, hogy ne csak az ő víziója legyen a legerőteljesebb. Úgy néz ki, hogy Gergő folyamatosan írja a dalokat, a demókat küldi Marcinak, ebből ő kiválasztja azt, aminél úgy érzi, hogy hangulatilag emlékezteti valamire, aztán ír rá szöveget, valamilyen kidolgozottságban, majd mi, többiek is megnézzük ezeket az anyagokat és kijelölünk általában egyet. Az előző két alkalommal az volt, hogy egy, illetve két nap alatt csináltuk meg. Bementünk a stúdióba, hangszerekkel, mindennel és elkészítettük a dalokat. Az Égessük el konkrétan egynapos volt, reggel elkezdtük és este kész volt. Azt hiszem, az lesz most is, hogy távmunkában kicsit ismerkedünk az ötletekkel és amikor ősszel, télen összejövünk, akkor fog ez hipersebességgel összekalapálódni.

Akkor ez azt jelenti, hogy körvonalazódik egy új album? 
– Az biztos, hogy a szándék az, hogy legkésőbb jövőre biztosan kiadjuk, de ehhez nyilván idén be kell fejezni. Ötletek vannak, energia van, kedv van, csak a logisztikán múlik, hogy összehozzuk azt az egy-két hetet, amikor összeülünk. Nem aggódom, tényleg csak annyi, hogy mindenkinek az egyéb más elfoglaltsága mellett össze tudjuk szervezni, hogy mikor vonuljunk stúdió­ba.

Nemrég jött ki a Nincs vissza című számhoz a videóklip. Olvastam, hogy nem hétköznapi a dal háttértörténete. 
– Ez Marci régi barátjának a története. Volt egy párkapcsolati krízis, és ha jól tudom, éjszaka írta nagyjából ezeket a sorokat Marcinak, illetve Marci kiválasztott belőle olyan részeket, amiket össze tudott fűzni. A dalszövegnek talán a kilencven százaléka szó szerinti idézés abból, amit a barátja írt. Ez nagyon valóságos. Szerintem manapság kevés valóságos dolog van. A dalhoz a videóklip szépen leforgott, jó volt nagyon a főszereplő színész. Egyszerű, de jól szimbolizálja ennek a pillanatnak a magányosságát, amikor nem tudod, hogyan lesz tovább, egyedül vagy és megváltoznak a fejedben a dolgok.

Milyen a fogadtatása? 
– Szeretik az emberek, érdekes amúgy, hogy otthon hallgatva és klipverzióban könnyen átcsúszik, koncerten picit más, mert van egy egyszerű lüktetése, majdnem csak, hogy táncolni is lehetne rá, közben meg annyira súlyos a szöveg, hogy még sincs kedve az embernek táncolni rá, ambivalens az egész. Mindenki tud kapcsolódni, ilyet már mindenki érzett. Koncerten még kóstolgatjuk, hogy hol van a helye, hogyan adjuk elő, hogy működjön. Egy dalnak mindig van egy koncertes életútja, nagyjából tíz, tizenöt alkalom után beáll a dolog és a helyére kerül. 

Mennyire sűrű a nyár? 
– Vannak koncertek, hetente, kéthetente vannak fellépéseink. Nincs most semmi extra, Budapest Park már volt, ami nagyon jól sikerült, pozitívak a visszajelzések. Tartható ez a menetrend, most nem vagyunk ilyen nagy rotációban, hogy mindenhova le kell mennünk koncertezni. Egészséges tempóban haladunk.

Forrás: Varga Zsófia / duol.hu