Művészek vették birtokba a Velencei-szigetet

Velencei-sziget kietlen partjára szombat délután látogatók léptek. Volt, aki először járt a szigeten, míg más szinte második otthonának tekinti azt. A 18. Nemzetközi Velencei-tavi Symposion megnyitóján köszöntőt mondott a művésztelepet 2006-ban életre hívó Péter Ágnes Munkácsy díjas szobrászművész, a Symposion Alapítvány elnöke.

Farkas Réka művészeti író és a művésztelep rendszeres résztvevője arról beszélt, hogy a 18. Nemzetközi Velencei Művésztelep valóban felnőttnek tekinthető, hiszen, önálló, alapozott háza és termő gyümölcsfákkal teli kertje van, amelyben évről évre visszatérő, elszánt művészek fordulnak meg. A symposion sziget meghódítása jó úton halad, a 18 évvel ezelőtt megkezdett munka önálló pályára lépett. A 2005 óta tartó munka beérett, mely időszak alatt a sziget elvadult tájból művészteleppé nőtte ki magát. Úgy véli, a művésztelep eszmeiségét a symposion adja vissza a legjobban, hiszen a görög eredetű, majd a latinban is használt kifejezés eredetileg közös lakomát, ivászatot jelentett, amely később tudományos tanácskozássá lényegült át. Itt Velencén valamennyi értelemben releváns a kifejezés használata, hiszen a lakomák mellett folyamatosan előadások gazdagítják a programot. 

A több éve még kietlen szigetet a természettel összhangban élő művészek gyarmatosították, hajlékot építettek rá, kultúrnövényeket ültettek, létfeltételeket teremtettek, áramot és wifit vittek a szigetre. Alkotásaikat a szigeten megtalálható természetes alapanyagokból készítik el. A kiállításon fából, kőből, nádból és egyéb növényekből készült alkotások láthatóak. A munkák így egy idő után visszaolvadnak a természetbe. 

A művésztelep idei témája a hibrid fogalma. Ahogy az élőlények is erősebbé válnak a keveredéssel, úgy ez vonatkoztatható másra is, hiszen a több lábon állás biztosabb alapokat eredményezhet. A szigeten látható alkotások némelyike is különböző technikákkal készült, míg mások elméleti síkon tettek eleget a hibriditás követelményének, s valóság és fikció határát összemosva hozták létre alkotásaikat. 

A sokszínű tárlaton egyes installációk a technikai vívmányokat ötvözik a a természettel, míg van, akit a  sziget ihletett meg, s csigaházakból készített vándorbotot. Más a kidőlt fa alapanyagát hasznosította újra, hogy a hangszerekre jellemző húrozással, hibriddé és egyedivé tegye azokat, vagy éppen ősi szimbólumokat, természeti népek mágiáit, rítusait használta kiindulópontként munkáihoz. Egy újabb munkában az alkotó a vizet a fával ötvözte, hogy belőlük egy harmonikus egységet, egy japán kapura emlékeztető torii-t alkosson. A vízben talált nád is hasznosnak bizonyult, hiszen annak felhasználásával egy művész bölcsőt formázott, s azt vízre helyezte, hogy felidézze a születés ősi élményét, amivel erőteljesen kapcsolódik a női attribútumhoz. Számos művész a szigeten való alkotás során a bennünket körülvevő őselemekkel foglalkozott – ismertette a szigeten látható alkotásokat Farkas Réka. 

A közönség soraiban csendes megfigyelőként vett részt Hefter László, üveg- és restaurátorművész, a Magyar Művészeti Akadémia győri regionális munkacsoportjának elnöke, aki a visszafelé vezető hajóúton megosztotta velem, hogy azért érkezett a szigetre, hogy felmérje, érdemes-e támogatni a művésztelepet. S a látottak meggyőzték, úgy véli, rendkívül egyedi a művészek munkája, külön értékként jelölve meg a közösséget, amelynek tagjai egymást inspirálják. Anyagi támogatással fejleszteni lehetne a művésztelepet, ami további inspirációt jelentene az alkotóknak is.