Keserédes kései szüret: Lukács László utolsó kötetét, Demeter Zsófia fél évszázados munkásságát ünnepelték (galéria)

Lukács László néprajzkutató professzor utolsó könyvbemutatójának és Demeter Zsófia történész, nyugalmazott múzeumigazgató 50 éves múzeumi munkásságának jubileumi ünnepségét beharangozó híre töltötte meg a székesfehérvári Városháza dísztermét hétfőn este. E nagyszerű tudós fehérvári házaspár utolsó közös munkájának lenyomata a "Néprajzi forgácsok a kései szüretből" című kötet, ugyanis a mű megjelenését írója, Lukács László sajnos már nem érhette meg.

- Manapság sokat hallani a kulturális intézmények átszervezéséről, a bérhelyzet állapotáról, a munka nehézségeiről és még sorolhatnám. Ezek a nehézségek nem csak a jelenkor nehézségei, valamilyen formában mindig is megvoltak elődeink életében is. És hogy miért ezzel kezdem? Demeter Zsófia és Lukács László esetében sem volt ez másképp. Mégis azért vagyunk ma itt, hogy őket köszöntsük a múzeumnál töltött 50 éves munkásságuk alkalmából - fogalmazott köszöntőjében Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója, majd hozzátette: - Hogy ez milyen nagy dolog, magunk is láthatjuk, hiszen 10-20-30 évet ledolgozni egy munkahelyen nem hétköznapi a mai világban sem. Ehhez tényleg szeretni kell azt, amivel foglalkozunk. Régebben gyakorta mondtam az érdeklődőknek, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen a munkám a hobbim is egyben. Valami ilyesmit tudok elképzelni az ő esetükben is.

A múzeum igazgatója hangsúlyozta: mind Zsófia, mind 'Laci bácsi' a maga szakterületén megkerülhetetlen egyéniség, akik a publikációk számát tekintve is kimagasló eredményekkel bírnak, ráadásul élmény olvasni az írásaikat. - Ezért legtöbb kiadványukat nem csak a szakmabeliek keresik - bárki számára kedvelt olvasmány lehet - mutatott rá Pokrovenszki.

Fehérvári kötődés 

A házaspár igen hamar Székesfehérváron horgonyzott le: Demeter Zsófia Balassagyarmaton, Lukács László Zámolyon született, majd az egyetem befejeztével Székesfehérváron telepedtek le és kezdték meg munkájukat az akkori Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságánál. A hosszú, sok évtizedes közös munka most azonban sajnos a végére ért. A múzeumigazgató így emlékezett meg a "Néprajzi forgácsok a kései szüretből" című, utolsó kötetről: - Ezt a könyvet Zsófia fejezte be, s a végső pillanatokban is próbált - ha lehet így fogalmazni - , Laci bácsi kedvében járni. 

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere Lukács Lászlóra emlékezve, elmondta: a vele való beszélgetések mindig nagy élmények voltak, melyekből mindenki csak táplálkozni tudott. Demeter Zsófiához fordulva pedig így fogalmazott: 

-  Mindig hálás leszek azért, hogy fiatalemberként is mindig segített engem abban, hogyan érdemes és kell ehhez a városhoz, annak múltjához, de annak a jelenben megmutatkozó felelősségéhez is nyúlni és viszonyulni.

A város vezetője, Lukács László utolsó kötetének kiadásához nyújtott támogatásával a kötet szerzőjének tett ígéretét váltotta most be. 

 - Akkor megígértük, és nagy öröm, hogy ezt az ígéretünket tudjuk teljesíteni. Nagy bánat, hogy ezt nem úgy tehetjük, hogy ő itt bemutatja ezt a kötetet. De mégis ő jelenik, sőt, ketten jelennek meg ebben a kötetben - fogalmazott a polgármester, utalva arra, hogy a kéziratot Lukács László halála után felesége, Demeter Zsófia rendezte kötetbe. 

Lukács László azonban a lelkünkben tovább él - mondta a könyv bemutatójának apropóján pályatársa, Gelencsér József néprajzkutató, aki részletesen bemutatta a 450 oldalas, 35 fejezetes munkát. Kitért a kötet címében rejlő, mára sajnálatosan már kettős értelmet nyert kifejezésre, a kései szüretre: merthogy az mostanra nem csupán azt a szüretet jelöli, amelyből érett szőlőszemek, majd pedig nemes borok várhatók, tehát kiemelt szerepük és helyük van – ahogy a könyvben megjelenő írásoknak is -, de kapott egy tragikus tartalmat is, vagyis Lukács László utolsó munkáját, szerkesztését, írásait helyezi az olvasó elé. Majd pedig Vargha Tamás országgyűlési képviselő emlékezett vissza Lukács Lászlóra. 

Demeter Zsófia: 50 év távlatából 

Bányai Balázs történész Demeter Zsófia életútját mutatta be, melyből kiderült: alap és középfokú tanulmányait Balassagyarmaton, szülővárosában folytatta. A régészet, a történelem és általában a kultúra iránti érdeklődése már középiskolás korában megmutatkozott, amikor a nyarakat a Palóc Múzeumban, főként annak könyvtárában töltötte. Ekkor még főként a régészeti szakirodalomban merült el, a szakmájához nélkülözhetetlen természetes kíváncsisága, alapossága, kitartása volt. A kutatás szárnyának minél több oldalról történő körbejárása már akkor is figyelmet keltett tanárai és a múzeumi szakemberek körében. Középiskola után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-francia nyelv és irodalom szakra iratkozott be. A két szak nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy Európára is kitekintő, a nemzetközi folyamatokat is jól átlátó, széleskörű kultúrtörténeti ismeretekkel vértezze fel magát. Tanári végzettségét 1974-ben szerezte meg, de aztán mégis inkább a kutatói pályát választotta. Az egyetem befejezésének évében Lukács Lászlóval Székesfehérvárra költöztek, ahol a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságánál, a Szent István Király Múzeum jogelődjénél helyezkedtek el. 

Kutatásai, publikációi, felkarolt témái hosszú sorából kiemelkedett egy, Bányai Balázs szerint talán a legemlékezetesebb munkája, amikor 1978-ban a Honvédelmi Minisztériumtól érkező utasítás eredményeként kollégáival három hónap alatt létesített múzeumot a pákozdi csata bemutatása céljából. - Kevesen tudják valószínűleg, de mindezt úgy tették, hogy a feladat kiadásának időpontjában a Mészeg-hegyen átadni kívánt létesítménynek még az építészeti tervei sem léteztek ekkor.

A történetek sokaságát Demeter Zsófia és fiai meghatottan hallgatták az ünnepségen, ahol a gratulációk és csokrok tengere a jól megérdemelt - nem kései - szüret eredménye volt. Székesfehérvár újkori történetében a Lukács-Demeter házaspár egy jelentős, fél évszázados szeletet birtokolhat. Ám e pályaív tovább folytatódik.