Kedves, csinos és egyedülálló - vajon miért?

- Az idei év első nagy dobása volt részemről, hogy beregisztráltam egy társkereső oldalra. Kell valamennyit fizetni a jogosultságért, de nem vészes. Tettem fel magamról pár fotót, még újakat is csináltam, és megírtam magamról, hogy életvidám, határozott, komoly gondolkodású vagyok, és hasonló srácot keresek.
Hogy Nórinak miért van szüksége internetes rásegítésre, ha fizikai és lelki paraméterei alapján egyébként azt gondolnánk: minden ujjára öt pasi is akadna?
- Az első héten már jó pár levél érkezett, de az érdeklődők legtöbbje nem komoly. Fogalmam sincs, mit keresnek egy társkereső oldalon, de hogy társat nem, az tuti. Végül is hármuknak válaszoltam, ők szimpatikusak voltak, kettővel találkozót is megbeszéltünk, de végül is nem találkoztunk. Az a baj, hogy Fejér megyeiek nem jelentkeztek. Ha találkozom valakivel Pestről egyszer, ennyi munka mellett hogy tudnánk fenntartani egy távkapcsolatot?
Nórinak volt már komoly kapcsolata, néhány hónapig tartott, s tulajdonképpen most is együtt van egy fiúval, bár annak van állandó barátnője, aki elől Nórival együtt bujkálnak. A fiú képtelen eldönteni, melyik lány is lenne számára az igazi. Nóri viszont biztos benne, ez az ügy így csak ideig-óráig tartható fent, ebből nem lesz hosszú távú kapcsolat.
A statisztikák szerint másfél millió, szerelmet kereső ember él az országban, akiknek gondján társkereső irodák és internetes oldalak százai igyekeznek segíteni  több-kevesebb sikerrel. A világháló itt is tért hódít: mert egyszerű, gyors, viszont sokakat rossz tapasztalatokkal ijeszt el, a virtualitás gyakran visszaüt, amikor olyanba  botlik az ember, aki csak másokon csámcsogni, vagy adatokat gyűjteni regisztrál. A magukról túl kedvező adatokat, fotókat megadók ezrei ott nyüzsögnek ezeken az oldalakon, s a valóság néha kiábrándító.
De miért nem keresünk párt a diszkóban, a kávézóban, a baráti körben, az utcán, netán vásárlás közben? Miért pont a világháló lett a szerelmi kapcsolati tőke legnagyobb piaca? A regisztráltak 18 százaléka a nagyobb választék és könnyebb ismerkedés miatt van fent valamelyik randivonalon; hat százalékuk azért, mert nekik fontosabbak a belső értékek a külső megjelenésnél. Mindössze három százalékuk keres magának kifejezetten alkalmi kapcsolatot; 22 százalékuk saját bevallása szerint csak nézelődni jár fel ezekre a honlapokra.
- A pasik nagy része három mondat után már azt ecsteli, mekkora a felszereltsége. A másik része két nap után költözött volna hozzám. Volt néhány igazán érdekes, intellektuális figura, akivel lehetett beszélgetni. Na, ők meg házasok voltak - panaszkodik az egyik virtuális női fórumon egy Makkancs nicknevű hölgy, aki egyébként 1200 km-es távolságból két évig csak levelezett valakivel, akivel ma boldog házasságban él. - Nem igaz, amit a netes társkeresőkről mondanak, hogy személytelen, hogy lehet hazudni. Egyszerűen tudni kell választani - jön egy férfivélemény, Károlyé, aki hozzáteszi: a nők őszintébbek  és ezért kiszolgáltatottabbak is , és igazán akarják a komoly kapcsolatot.
Mint Nóri, aki a netes regisztrációját továbbra is fenntartja.