Botrányos csatornaügy: végrehajtás, jelzálog a házon

Csatorna, ez a hívószó, mondhatnánk így is, mert ha ez elhangzik, feszültséggel telik meg a levegő. Ráckeresztúron 133 személy, pontosabban ennyi család, háztartás kapott a helyi jegyzőtől végrehajtási határozatot, a csatorna-beruházás kapcsán ráeső hozzájárulás meg nem fizetése miatt. Röviden csak annyi, hogy akik 2003-ban csatlakoztak a beruházáshoz, megkötötték a szerződéseket, azoknak 65 ezer forintot kellett kifizetniük 65 hónap alatt. Akik azonban nem kívántak csatlakozni, s kisebbségbe kerültek, kényszerérdekeltté váltak - ez a jogi kifejezése annak, hogy a többség akarata nyomán ők sem dönthetnek a kimaradásról. Tőlük viszont először 400 ezer, majd a csatornatársulat határozata után 250 ezer forintot követelt a víziközmű társulat a kirótt hozzájárulási díjként. Most, hogy a tartozók megkapták Hekman Tibor jegyzőtől a végzést, tiltakoznak, és igazságtalanságnak vélik a történteket.

A polgármesteri hivatalban az érintettek sorolják véleményüket, Ónody Miklós polgármester jelenlétében. Három helyhatósági képviselő, Paulovics József, Bereznai Istvánné és Szűcs Lajosné, bár személyükben nem érintettek, petícióval fordultak az önkormányzathoz, hogy függesszék fel a végrehajtást, s beszéljék meg, hogyan lehetne más megoldást találni.

- Én már csak 9 ezer forinttal tartoztam, azt május 17-én be is fizettem, mégis jelzáloggal terheltette meg a házam a megbízott cég, a Farkas és Társai Végrehajtó Iroda - mondja Gajdó Zoltán. - 110 ezer forintomba kerül, hogy a terheléstől megszabaduljak, s ez elfogadhatatlan!

- Kényszerérdekeltként végül mi is a befizetés mellett döntöttünk, de nem győztük, részletet kértünk. Mégis villámgyorsan letiltották a bankszámláinkat, a Dunaújvárosi Földhivatal jelzáloggal terhelte meg a házunkat! Milyen jogon? S ilyen gyorsan? - kérdi Miklós Józsefné. - Mi átutaltunk egy ízben 60 ezer, majd utána 65 ezer forintot, de semmiféle elismervényünk nincs, csak az átutalási bizonylat tanúsítja a fizetést - fűzi hozzá Szabó Ferencné. Az idős Dani István azt nehezményezi, hogy miért fizetnek ki milliókat egy végrehajtó cégnek, Bereznainé pedig úgy véli, egy kis községben ez nem történhet meg ilyen hidegen. Szerinte a testület azon többségének, amelyik ezt engedte, emberileg nincs igaza. Ónody Miklós és a csatornatársulat munkatársa, Majer Tiborné a jogszabályt sorolják, utóbbi szerint az eredeti 65 ezer forint igen méltányos összeg volt. A jegyzőnek pedig kötelező volt megindítani a csatornatársulat kérésére a végrehajtást, amelyet az önkormányzat már ezelőtt többször megtagadott.