Gyakrabban számíthatunk napfoltokra, napkitörésre

Ezen jelenségek működéséről, hatásairól és az előrejelzésük nehézségeiről tartott előadást Székesfehérváron a téma egyik legjobb hazai szakértője, dr. Kálmán Béla a TIT telt házas rendezvényén.

Már a régi kínai csillagászok is láttak foltokat a Napon, Galilei távcsővel próbálta meghatározni mibenlétüket, de sokáig úgy gondolták, valamilyen légköri tüneményről vagy ismeretlen bolygóról lehet szó, mely elhaladt a Nap előtt. Akkor kezdték el a komolyabb észleléseket, amikor a földmágneses zavarok és a napfoltok megjelenése között összefüggéseket találtak.

Rudolf Wolf  (1816-1893) svájci csillagász egész életét a napfoltok kutatásának szentelte. Róla nevezték el az ún. napfolt relatívszámot, amely a foltok és foltcsoportok számát jellemzi. A régi feljegyzések alapján kiderült, hogy számuk átlagban 11,1 éves ciklussal változik. A mostani, 24. ciklus várhatóan 2013-ban éri el a maximumot, de valójában csak utólag derül ki, mikor is volt a legaktívabb a Nap. Kálmán Béla kiemelte, hogy egy ciklus hossza 9-től 13 évig is terjedhet, a mostani beindulása is több mint két évet késett.

A Nap felszíne kb. 6000 fokos, ahol mágneses csomósodások jelennek meg - ezek a napfoltok - csak 4500 fok körüli a hőmérséklet. Emiatt látszanak sötétnek a fényes környezethez képest. Más jelenségek is jelzik a napaktivitás növekedését. Legismertebbek a napkitörések, melyek óriási mennyiségű töltött részecskét lövellnek a bolygóközi térbe. Szerencsére megvéd bennünket a Föld magnetoszférája, de bizonyos esetekben a részecskék a pólusoknál beléphetnek a Föld légkörébe és reakcióba léphetnek az atmoszféra anyagával. Ilyenkor látjuk a csodálatos szépségű sarki fényeket, amelyeket - elég nagy kitörés esetén - még Magyarországról is meg lehet figyelni. 1990-ben Székesfehérvárról is látták a vörös színű, függönyszerű tüneményt, 2003 novemberében pedig Budapestről figyeltek meg sarki fényt. Fehérváron azokban a napokban sajnos borult volt az ég.

A napkitörések nem teljesen veszélytelenek, mivel a Föld körül keringő műholdak elektronikája tönkremehet és számos földi rendszer űrtechnikán, űreszközökön alapul. Gondoljunk csak a GPS-re. Hosszabb áramkimaradást is okozott már egy-egy napkitörés, de megtanulták a mérnökök, hogyan lehet megelőzni a veszélyeket.

Csillagunkban azonban jóval bonyolultabb folyamatok zajlanak, mint korábban gondolták, számos kérdés vár még tisztázásra a ciklusokkal, foltokkal és kitörésekkel kapcsolatban. Messze van még az az idő, amikor előre lehet jelezni a potenciálisan veszélyes jelenségeket, szükség van tehát Napunk további folyamatos tanulmányozásra, minél jobb megértésére. Ezért csak biztatni lehet a leendő csillagászokat, hogy foglalkozzanak a Nappal, van még bőven mit kutatni.