A városszépítés helyi történetéről Fehérváron

Csurgai Horváth József levéltárigazgató, főiskolai docens  minap  érdekes előadást tartott a Kodolányi János Főiskola Magyarság és Európa elnevezésű szabadegyetemén:  a városszépítés  állomásait idézte fel a reformkortól az 1940-es évekig.  Elmondta: a reformkort megelőző időszakban csupán néhány parkosított tér volt Fehérváron. Ezek közé tartozott a Megyeház téren az egykori szemináriumi kert, amelyet Új Promenade néven említettek, valamint a Belső-város északi részén a Budai-kapu folytatásában a Régi Promenade-ként említett fasor.  A nagyobb léptékű városrendezés- és szépítés  intézményesített formája  a reformkor újító szellemének köszönhetően az 1830-as években bontakozott ki Székesfehérváron.

Csurgai Horváth József levéltárigazgató, főiskolai docens

A szépítők tevékenysége az első esztendőkben a Sóstó  környékének  csinosításában nyilvánult meg. Székesfehérvár egyik legszebb természeti kincsének gondozása, parkosítása és fásítása 1821-re nyúlik vissza.  A következő  legfőbb feladat  az 1843. évi tűzvész okozta károk helyreállítása volt. Ekkor egy teljes városrész, a Palotai- (Rác) város esett a lángok martalékául.

A szépítés ügyét nem akadályozta az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc. Igaz, hogy az érdemi működésnek nem kedvezett az állandóan változó hadi helyzet, de a munkák ennek ellenére sem szüneteltek.

Fehérváron a századfordulót követő években felmerült egy szépítő egyesület létrehozásának gondolata, de néhány hírlapi cikken kívül, amely főként a fásítást szorgalmazta, nem történt semmi említésre méltó.  A  Székesfehérvári Szépítő Egyesület 1912-ben   tartotta első ülését. Az első években fő tevékenységük az utcák, terek fásítása és egyéb kertészeti munkák megvalósítása volt.  A 20.  század húszas éveiből számos újságcikk tanúskodik arról, hogy a város polgársága továbbra is aggódva figyelte a város gazdag történelmi múltjához nem méltó közállapotok miatt a meglévő értékek pusztulását. Az egyesületi működés mégsem nyert teret, az egyéni kezdeményezések domináltak. 

Jelentős fordulatot hozott Zavaros Aladár polgármester működése, az agyafúrt jelzővel illetett városvezető, aki svájci  kölcsönből fordított nagy összegeket a város urbanizációjára. Zavaros Aladár polgármesterségének tíz éve alatt elsősorban a közműhálózat további épülése, az utak, utcák rendezése, burkolása történt meg.

A város új erős embere, Csitáry Emil polgármester a közigazgatási kérdések közé sorolta a városszépítés ügyét. Tiszte elnyerését követően  hamarosan, 1932-ben hozzálátott a Szent István Év megszervezéséhez. A város fejlődése és szépítése ekkor már teljesen átgondolt és megtervezett folyamat volt. Ennek további fejlesztéseként az 1930-as évekre a legapróbb részletekig átgondolt rendezési tervben egységes városképi szemlélet volt jelen. Az elgondolások nem szorítkoztak egy-egy fontosabb tér, vagy terület fejlesztésére. A rendelkezésre álló hat év minden korábbit meghaladó léptékű városszépítést és városrendezést eredményezett a város történetében.