Csodákra képes összefogás: újraindult a tanítás Mezőkomáromban

A mezőkomáromi iskola egyik tanterméből éppen a matekóra „műveletei” hallatszanak ki: – Mennyi négy meg kettő? – kérdezi Fehérné Baranyai Ágnes tanító néni. A kicsik lelkesen válaszolnak: "Haaat!"

Két éven át azonban csend volt a megye egyik legdélebbi településének iskolájában, amelyet 2011-ben, a település nagy adóssága miatt kellett bezárni. Akkor egyszerűen nem volt más lehetőség, ám mostanra a település anyagi helyzete is rendeződött, Köő Péter - aki később, egy időközi választást követően lett polgármester -, pedig szinte már megválasztásakor eldöntötte, ha törik, ha szakad – és persze, ha a szülők is úgy akarják – ismét gyermekzsivajjal töltik meg az épületet. Ehhez kellett a nemzeti köznevelésről szóló törvény teremtette lehetőség, miszerint ha egy településen legalább nyolc, alsó tagozatos korú gyermek van és a szülők igénylik, az állami intézményfenntartó központ gondoskodik a helyben történő iskoláztatásról.

Schmuckné Kozma Szilvia, Fehérné Baranyai Ágnes, Köő Péter polgármester, valamint a gyermekek: Boldog Béla, Brunner János, Hóbor Kinga, Laczkó Luca, Németh Dzsesszika, Oláh Viktor, Rácz Erneszta, Szabó Zoltán, Németh Zsófia, Völgyi Tamás, Toldi Dzsennifer (Fotó: Házi Péter)

– Idén januárban keresett meg minket a mezőkomáromi önkormányzat, hogy náluk a szülők is komolyan gondolják az iskola újraindítását. Nem kis munka, számtalan helyszíni beszélgetés, szülői értekezlet, védőnői jelentések a falu gyermeklétszámának várható alakulásáról kellettek ahhoz, hogy idén májusban az emberi erőforrások minisztere, Balogh Zoltán engedélyezze az alsó tagozat indítását – mondja Bedi Andrea, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) Enyingi Tankerületének vezetője, aki kezdettől a szívén viselte a mezőkomáromiak törekvését.

– Büszkék vagyunk, hiszen azon öt iskola közé tartozunk, amelyek az országban újra tudtak indulni. Magam is itt tanítottam egészen a bezárásig, és most nagyon örülök, hogy újra itt lehetek – ezt már Schmuckné Kozma Szilvia, a tagintézmény vezetője mondja. Hivatalosan ugyanis a dégi Dr. Kovács Pál Általános Iskolához tartozik a mezőkomáromi egység, ahol jelenleg egy teremben, az első és a második osztályt összevonva zajlik az oktatás.

- Korábban még soha nem tanítottam így, de most már a gyerekek és én is kezdek belejönni – árulja el Fehérné Baranyai Ágnes. A gyerekek pedig ugyancsak nagy igennel válaszolnak kérdésemre, jó-e itt tanulni, „ilyen kis aranyos” osztályban. Tizenketten vannak ugyanis, ám semmiben nem szenvednek hiányt. Másrészt a kicsik (és feltehetően szüleik is) nagyon örülnek annak, hogy végre nem kell Lajoskomáromba buszozniuk minden nap. Sokukban élénken él még a márciusi hóvihar, amikor a két település közti utat befújta a hó és a hét-nyolc éves gyerekeknek szüleiktől távol kellett éjszakázniuk.

- Talán ez is közrejátszik abban, hogy a szülők egyöntetűen az újraindítás mellett tették le a voksukat. Olyannyira, hogy a jövőre elsőssé váló kisgyerekek szülei is helyben akarják tudni gyermekeiket, így jövőre tizenöt-tizenhat elsős biztosan lesz.

Köő Péter polgármester közben megmutatja, milyen szépen felújították a konyhát. A tornaterem csinosítása ugyan még zajlik, de a KLIK vállalta a tanterem, a számítástechnikai terem, a tanári szoba és a vizesblokkok teljes felújítását, összesen közel hatmilliót költött az épületre. Nagyjából ugyanennyit tett hozzá a helyi önkormányzat is. Bedi Andrea különösen ezt az összefogást tartja példásnak: - Mindenki egyet akart, s összefogással mindent sikerült megoldani. A terv az, hogy felmenő rendszerben teljessé váljon az alsó tagozat.

És egy friss hír a végére: a fehérvári cég alapítványa úgy döntött, félmillió forinttal segíti a tornaterem felújítását.