Újjászületés: Koncz Antal másodszor kapott új szívet

Koncz Antal életéről az évek során sokszor írtam már. Arról, miként született meg ismét 1992. január 19-én, amikor új szívet kapott. Miközben teltek az évek, gyakran állítottam olvasóink elé példának, hiszen kitartásával, türelmével, életszeretetével (és persze családjának és barátainak támogatásával) bebizonyította, hogy soha nem szabad feladni a harcot. Gyakran fogalmaztam vele kapcsolatban patetikusan, hiszen csodáltam, csodálom őt. Most ezért vagyok bajban: mit írhatok ezután? Koncz Antal ugyanis ismét megmászta életének Mount Everestjét, hiszen április 9-én újabb szívet kapott.

Végigcsinált mindent másodszor is. Nehezebb volt? Igen. Sokkal nehezebb. Ez a rövid mondat pedig megindokolja azt is, miért nem írtam róla hetekig, aztán hónapokig. Az aggodalom nem engedte, hogy megtegyem, a tisztesség azt parancsolta, várjak. Tudtam, ha írok, esetleg olyanokat szabadítok rá a szakmámból, akik nem barátai és nem is akarnak azok lenni. Koncz Antal - most már ezt némileg megnyugodva leírhatom - az elmúlt hetek alatt folyamatosan életveszélyben volt. A szív beültetése jól sikerült, de utána átesett egy kisebb agyvérzésen, majd leállt a veséje és több mint ötven dialízist kellett végigfeküdnie, mire a szerv beindult. A lába ma sem működik rendesen, egy marék gyógyszert szed és nagyon kell vigyáznia magára. De már itthon van.

Koncz Antal hét hónap kórház után újra fehérvári otthonában (Fotó: Tihanyi Tamás)

Mi történt az első új szívvel? Tóni azt mondja, elfáradt, szívelégtelenség lépett fel és neki döntenie kellett. Vagy feladja és meghal, vagy beleegyezik az újabb operációba. Jól döntött, és a nehezén már túl van. Az esélyeit növelte, hogy hazánk csatlakozott egy nemzetközi egyezményhez és így viszonylag gyorsan kapott szívet, egy németországi, harmincvalahány éves férfiét: mást nem tud róla. Jelenleg még kemény diétán van, nehezen tud mozogni, de idegileg már kezd rendbe jönni. Mert bizony gyakran volt, hogy 57 évesen sírt a második szívre várva, és a rendkívüli megterhelést bátor felesége, Kati is nehezen viselte. De ma már nem ejt könnyeket. És nem panaszkodik, mert él és tervez.

Katalinnal megegyeztek: csak előre néznek, lezárják a múltat, mert nem lehet másként talpon maradni. Koncz Antal esete egyébként rendkívüli, mert bár mások is jártak már úgy, hogy kétszer kaptak új szívet, de ők röviddel az első transzplantáció után, amikor kiderült, valami nem működik jól a szervvel. Koncz Antalt azonban több mint húsz esztendeig hűségesen szolgálta az új szív és most azt reméli, a második élettel is szép éveket ajándékozott számára a sors. Azt mondja, ha betartja a játékszabályokat, nem lehet gond.

Gyenge még, ápolásra szorul, a legnagyobb problémája a tisztálkodás. Sokat segítene rajta, ha át tudná építtetni a fürdőszobát, de a történtek anyagilag lenullázták a családot. Abban bízik, talán akad valaki, aki ezeket a sorokat olvasva a segítségére siet. Talán lesz olyan, aki így tiszteleg egy nagyszerű ember kitartása, élni akarása, második újjászületése előtt. Aki ezeket a sorokat olvassa, annak tudnia kell: bárki, bármikor járhat így, hiszen egy esővel, egy nagyon egyszerű megfázással kezdődött minden. És most egy újabb hosszú fejezet íródik ebben a történetben, aminek Koncz Antal nem csupán szereplője, hőse is.