Annál nincs rosszabb, mintha nem teszünk semmit - Így élesszen újra!

Adódhat olyan alkalom, amikor mi vagyunk az egyetlenek, akik segíthetünk embertársunkon. Azon kívül, hogy bátornak és a helyzethez képest higgadtnak kell maradnunk egy ilyen szituációban, elengedhetetlen, hogy tudjuk is, mi a teendőnk.

Az Újraélesztés Világnapja apropóján erre tanítják meg ma az Országos Mentőszolgálat Székesfehérvári Mentőállomásán a kicsiket és nagyokat egyaránt.

- Az első lépés mindig az, hogy nézzünk körül a helyszínen és csak akkor lépjünk oda embertárunkhoz, ha biztonságban érezzük magunkat. Ha felmérve a helyzetet  úgy látjuk, nem fenyeget veszély: akkor szedjük össze a bátorságunkat és próbáljunk meg segíteni, mert annál nincs rosszabb, mint amikor nem teszünk semmit - mondja el Klupács Péter mentőtiszt, akivel végigvesszük az újraélesztés lépéseit: Első dolgunk legyen, hogy a beteghez lépve fogjuk meg a két vállát és nyomjuk le, ezzel együtt, pedig hangosan szólongassuk, kérdezzük meg, hogy van. Ha válaszol, nyilván nincs szükség újraélesztésre, hívjuk a mentőket. Ha nem reagál, annak két magyarázata lehet: eszméleten, vagy halott. Hogy melyik esetről van szó, azt abból tudjuk megállapítani, hogy lélegzik, avagy nem.

Fotó: Molnár Artúr

- Úgy tudjuk megvizsgálni, hogy vesz-e levegőt, hogy a száját becsukjuk könnyedén az egyik tenyerünkkel, míg a másikkal megfogjuk a hajas fejbőrt hátrahajtjuk a fejét - így szüntetjük meg a légúti akadályt, tehát elemeljük a nyelvet - és figyeljük a mellkast. Ha húsz másodpercig nem látjuk, hogy emelkedik, akkor halálról beszélünk. Ha emelkedik, kiáltsunk, hogy valaki hívja a mentőket, vagy hívjuk magunk, de a fejét tartsuk hátraszegve, hogy kapjon levegőt - magyarázza Péter.

Amennyiben nincs légzés, szintén értesíteni kell a szakszerű segítséget, hozzátéve, hogy a beteg nem lélegzik, újra kell éleszteni. Ha ezzel megvagyunk, azonnal el kell kezdeni a mellkaskompressziót: a két kezünket tegyük egymásra és az alsó tenyerünknek a tenyérpárna élét helyezzük a mellkas közepére és kezdjük el ütemesen, határozottan nyomni.

- Az ütemben segít, ha elkezdünk énekelni: mondjuk a Kis karácsony, nagy karácsony című dalt, amit mindenki ismer. Harmincszor kell lenyomni a mellkast, majd következik két befúvás. Hátraszegjük megint a fejet, becsukjuk a száját és bekapjuk az bajbajutott orrát és kétszer belefújunk, amennyi levegőt csak bírunk és utána újra elkezdjük a mellkaskompressziót - mondja el a mentőtiszt, aki azt is hozzáteszi: ezt addig kell folytatni, amíg a mentő ki nem ér, vagy életjeleket nem tapasztalunk.

De miért is van rá szükség, hogy mi magunk elkezdjük az újraélesztést?

Négy perc után elkezdenek elhalni az agysejtek, tehát maradandó agyi károsodása lesz a betegnek. A pumpálással, azonban oxigéndús vért juttatunk az agyba, tehát ha nem is sikerül az újraélesztés nekünk,a mentőknek lesz lehetőségük segíteni.

- Sajnos nem tudunk mindenhová odaérni négy perc alatt. Míg mi ki nem érünk, történnie kell valaminek! - hangsúlyozza Klupács Péter, aki azt is hozzáfűzte érdemes havonta, de legalább évente egyszer felfrissíteni a tudásunkat, hogy egy éles helyzetbe ne kelljen gondolkodnunk a lépéseken!