Ne feledd a kamaszkort!

S hogy miként kerül egy amatőr csoport a hivatásos színházcsinálók birodalmába? Úgy, hogy pályázik és nyer! A Kőfal-Pálya pályázatot azért indították, hogy lehetőséget adjanak a struktúrán kívüli színjátszóknak egy produkció létrehozására, a bemutatkozásra. A zsűri - és az Új Színház igazgatója, Márta István - kitűnőnek ítélte Cziczó Attila fiatalokról, fiataloknak szóló darabját, és rokonszenvesnek az elképzeléseit.

No persze, Cziczó neve régóta ismerősen cseng országszerte a színjátszó mozgalomban. Ez Gárdony nevét is ismertté tette, hiszen a Fészek Színház a mai napig a gárdonyi Udvarház Egyesület működtetésében tevékenykedik. Attila az elmúlt évtizedben Agárdon, Gárdonyban, Etyeken, Bugyiban és Budapesten vezetett csoportokat, sikerrel: általános és középiskolás színjátszói sorra hozták el a díjakat a fesztiválokról. Cziczó már a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnökségi tagja, dráma- és médiatanár, író, újságíró és könnyűzenész. De főleg a tinédzserek megfigyelőjének, kamasz-fürkésznek tartja magát.

Ebben az is segíti, hogy valósággal delejes hatást képes gyakorolni a tizenévesekre. Magam is láttam színjátszó-fesztiválokon, ahogyan a kétméteres fiatalembert rajongva veszik körül a diákjai, akiknek ő maga ír darabot. Olyanokat, amelyek a velük folytatott beszélgetésekből táplálkoznak, tükrözik véleményüket. Cziczó Attilát az izgatja: miért működik rosszul a szülők és gyerekek viszonya? Az az érzése, hogy a felnőttek gyorsan elfelejtik, mivel jár a kamasz-lét... A lázadást, a belső zűrzavart.

- Én annak idején megesküdtem, hogy ezt az érzést, soha nem felejtem el - meséli. - A fehérvári József Attila Gimnáziumba jártam, és harmadikban félévkor megbuktam két tárgyból. Ezt eltitkoltam a szüleim előtt, de kiderült, és óriási veszekedés lett belőle. Mélyen fel voltam háborodva a szüleim (egyébként természetes) reakcióin. Nem tetszett, ahogyan ezt kezelik, igaz, akkor kevés dolog volt, ami nekem tetszett. Most meg gyakran keresnek meg a szülők azzal, tehetetlennek érzik magukat. Én meg nem értem, mért mondják, hogy váratlanul érte őket a gyerekük kamaszkori viselkedése. Hiszen ezt ők is átélték! Miért felejtették el? A kamasz igazságtalan a szüleivel, de van rá egy nyomós oka: az, hogy kamasz.

A Fém című abszurd darab hősei is érettségiző fiatalok: Lola és Samu. Az ő együttlétük évei elevenednek meg a színen - két variációban. A darab a manapság meghatározó problémakörrel foglalkozik. Azzal: mi a fontosabb? Pénz, karrier, hírnév? Vagy a párkapcsolat, a család és a gyerek? A fiatalok híresek akarnak lenni, de nem sikerül, beleszürkülnek a hétköznapokba. A cím is ezt idézi: a fém angolul hírnév , ám a rideg-hideg valóságot is jelzi. Cziczó úgy írta meg a darabot, hogy az tükrözze a kamaszok véleményét a felnőttvilágról. Az előadás pedig reményei szerint azt sugallja majd: mindig újra lehet kezdeni!

- A csoport budapesti diákokból áll: többségük középiskolás, de akad egyetemista is. Nálam a diákszínjátszásból a legfontosabb a diák: a próbákon sokat beszélgetünk - színjátszásból van kevesebb. Most viszont muszáj elkészülnünk a premierre, nem hagyhatom, hogy a beszélgetés elvigye az időt, emiatt néha kicsit veszekszem velük, de ők boldogan, lelkesen próbálnak. Jó, hogy végre igazi díszletek között, kiváló technikai háttérrel dolgozhatunk. De főleg azért örülök, hogy egy kőszínházban dolgozhatunk, mert ez felhívja ránk a figyelmet. No meg arra, hogy az amatőr színjátszásnak is megvan a maga értéke. A közönség nem várja, hogy a szereplők olyan beszéd- és mozgáskultúra birtokában legyenek, mint a profi színészek. Ám mindaz, ami a színpadon történik, hat rá: van varázsa, bája, ereje...