Kabaré, Tompos Kátyával, Ullmann Mónikával

A Vörösmarty Színházban javában zajlottak a próbák, amikor ott jártunk. De nem csak emiatt volt háborús időszak, ahogyan Szűcs Gábor fogalmazott. Szinte minden nap kiderül valakiről, hogy beteg, lázas, ledöntötte a kór. A rendező azonban elmondta: az ÁNTSZ előrejelzéseit is figyelembe vették a többes szereposztás kialakításakor. S hogy most megint divatos-e a Kabaré, hiszen jövőre Budapesten is előadják, vagy ez a darab mindig jó és aktuális?

- Az évadban mi mutatjuk be elsőként. A Kabarét Győrben rendeztem először, és tulajdonképpen két éve bennem motoszkál, hogy szeretném itt is megcsinálni. Több okból. Az egyik, hogy a legjobb ötbe tartozó musical-remekműnek tartom. A másik, hogy új tánckarunk van, és szerettünk volna egy olyan produkciót létrehozni, ami összerázza a társulatot a táncosokkal, a zenészekkel. Egy Gesamtkunstwerket szeretnénk, amely több művészeti ágra épít.

A színlapon három Sally Bowles olvasható, vagyis hárman játsszák a kiváló szerepet. Ennek okáról is megkérdeztem a rendezőt.

- Meghallgatást hirdettünk a szerepre, lehetőséget adtunk, hogy bárki, aki energiát és vágyat érez, eljöjjön. Legnagyobb meglepetésünkre több százan jöttek össze a számos fordulón. A zenés produkciókban nagy gyakorlatot szerzett munkatársaimmal, Zádori Lászlóval és Rácz Mártonnal, illetve Kovács Gergely Csanád koreográfussal a meghallgatás után összenéztünk, és egyetértettünk abban, hogy most nyolc kiváló Kabaré-előadást tudnánk tető alá hozni. Ahogy régen a Ki mit tud? versenyek során mondani szokták, a zsűrinek nem volt könnyű dolga. Végül Tompos Kátyára, Ullmann Mónikára és Balogh Annára esett a választásunk. A konferanszié szerepét is többen alakítják: Farkas Gábor, a műfaj ismert sztárja, Kozáry Ferenc, színházunk több szerepben is ragyogóan bizonyító színésze és Gulyás Balázs, egy tehetséges fiatal művész.

A történet Berlinben játszódik 1929-30-ban. Akkor, amikor erősödni kezd a nácipárt, ugyanakkor az emberek amolyan világvége, minden mindegy hangulatban élnek. Szűcs Gábor elmondta, az előadásban hangsúlyos szerepet kap a musical-sztorinak ez a fontos szelete.

- Már-már történelmi képtelenség, de így volt. 1929-ben még csak 2,4 százalékon állt a nemzetiszocialista párt, 30-ban már a második legnagyobb német párt volt, három év múlva pedig, 1933-ban hatalomra jutott. Kevés olyan műfaj van, amelyben bizarrabbul be lehet mutatni mindezt, mint egy revükabaré. A kabarénak nem a viccelődő, poénkodó, hanem a lényeglátó, karakterizáló, gúnyos-elemző és nagyon szabadon asszociáló válfajára gondolok. Bauhaus stílusú díszletek, a kort idéző rekvizítumok között mutatjuk be a mi revükabarénkat.