Törőcsik Franciska dobolni tanult a szerep miatt

Hamarosan pedig, júliusban egy könnyed bohózatban, a Balfácán vacsorára című darabban lép a Pelikán Udvar közönsége elé. Törőcsik Franciska már bizonyított a székesfehérvári Vörösmarty Színház nézői előtt, és ezt elismerték a kollégái is. Nemrég, az évadzárón, titkos szavazással őt találták méltónak a társulat díjára, a Vörösmarty Gyűrűre. Ebből az alkalomból beszéltünk vele.

– Úgy láttam, hogy kicsit meghatódott, amikor kiderült, hogy Ön kapja a Vörösmarty gyűrűt. Meglepődött, nem számított rá?

– Nagyon jólesett, hogy a kollégáim rám gondoltak. Nem számítottam rá, mert rengeteg színésznő van itt, aki megérdemelte volna ezt a megtisztelő díjat.

– Ez az a díj, amit a fehérvári színész szakma, a kollégák ítélnek oda valakinek. Fontos ez az Ön számára?

– Igen, nagyon. Ez nem csak egy szakmai díj, itt talán egy kicsit többről van szó. Ez számomra azt jelenti, hogy nem csak a színpadon, hanem a „takarásban” is tudtam adni valamit a kollégáimnak.

Törőcsik Franciska, a Vörösmarty Színház társulatának tagja, "civilben". Neki ítélték kollégái az idén a Vörösmarty Gyűrű szakmai elismerést  (Fotó: Hamarits Zsolt)

– Valóban erős, kitűnő színészekből álló társulat verődött össze Fehérváron. Összecsiszolódtak már, vagy ahhoz kell még némi idő?

– Ez nyilván egy folyamat, még biztos van hova fejlődni, de én már azt érzem, hogy ez egy igazi színházi vagy inkább emberi közösség. Jó ide megérkezni, jó itt lenni, és remélem, hogy ez csak egyre jobb lesz majd.

– Ön budapesti, és úgy tudom, az Örkény Színházban játszott, dolgozott Mácsai Pállal és Máté Gáborral is. Mi hozta a Vörösmarty Színházba, hogyan került ide?

– A társulat, azok a szerepek, amiket lehetőségem van itt eljátszani, a műfaji sokszínűség, ezek azok a dolgok, amik idehoztak.

– Menjünk kicsit vissza az időben. Már hétévesen Földessy Margit színitanodájába járt, 17 évesen, elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.. Ennyire erős volt az elhatározás, hogy színész lesz?

– Nem, egyáltalán nem számítottam rá, hogy színész lesz belőlem. Mindig szerettem színpadon lenni, játszani, de inkább csak erre a pályára sodort az élet, illetve az, hogy felvettek a Színműre, aminek persze nagyon örültem.

– Zenés szakon végzett, kedveli a zenés darabokat, szeretne több ilyen előadásban játszani?

– Igen, kifejezetten szeretem a zenés műfajokat, a zenét. Nem gondolom, hogy ezek a műfajok kevésbé volnának értékesek, csak máshová helyezik a hangsúlyt, mint egy tragédia, máshogy okoznak a nézőnek katarzist.

– Azt, hogy minden simán ment, hogyan élte meg? Egy kis félelemmel töltötte el, vagy inkább magabiztossá tette?

– Azt azért nem mondanám, hogy minden simán ment, de az tény, hogy rengeteg lehetőséget kaptam eddigi pályám során. És néha ennek a sok lehetőségnek nagyon nehéz megfelelni. Engem néha éppenséggel félelemmel töltött el, hogy vajon meg tudom-e csinálni, amit rám bíztak, de talán kezdek felnőni a feladatokhoz.

A Szikora János rendezte Hamletben dobolással fejezi Ophélia érzelmeit (Fotó: Molnár Artúr)

– Tizennyolc évesen már szerepelt egy díjnyertes filmben, aztán többen is. Melyik műfajt kedveli jobban, a filmet vagy a színházat?

– Nem tudok választani a kettő között, de mivel filmezni ritkábban van lehetőségem, így most az hiányzik jobban.

– Gondolom, hogy mindenki megkérdezte már, és tudom, hogy a néven kívül nincs köze Törőcsik Marihoz. A Swingben viszont együtt játszottak. Milyen volt a találkozás?

– Nem, nem vagyunk rokonok. A Swing című film forgatásán legjobban azt vártam, hogy mikor találkozhatok a művésznővel. És valóban a legnagyobb élmény maradt számomra. Természetes, sugárzó, odaadó, hiteles és emberi az életben is.

- A Vörösmarty Színházban több kitűnő szerepet kapott. Melyikben érezte magát legjobban, vagy mindegyik egyformán kedves?

– A padlás számomra egy kis változatosságot jelentett, tudtam egy kicsit bohóckodni, játszani, és ezzel a nagyszerű zenével foglalkozni. De ugyanakkor nem akartam megúszni a dolgot, próbáltam minél hitelesebben eljátszani Kölyök szerepét. Sokat nevettünk. Szerintem mindannyian szerettük próbálni, szeretjük játszani.

– A Hamletben, Ophéliaként dobolva fejezi ki érzéseit, indulatait, állapotát. A szerep kedvéért tanult dobolni, vagy korábban is próbálta már?

– A szerep kedvéért. Pontosabban Szikora János kérte, hogy tanuljak meg, de nem bántam meg, lehet, hogy egyszer még folytatni fogom.

– A következő évadban miben láthatják a nézők a színpadon? Forgat-e a közeljövőben filmet is?

– A következő évadban a Csókos asszonyban Katókát fogom játszani, a többi előadásban még nem tudom teljesen pontosan. És ha minden igaz, fogok játszani filmben is, de erről még babonából nem merek beszélni.