Felelevenítik a hagyományokat Dégen

- Szegedről a szüleimmel éveken át Dégre jártunk nyaralni, hiszen itt lakott édesapám nővére - mesél a kezdetekről Szanyi-Nagy Zsoltné Szilvia, aki most már harmincegy éve dégi lakosnak mondhatja magát. Azt, hogy ennyire szereti a kézművességet, a nagymamájának és nagynénjének, Ladányi Lászlónénak köszönheti. A kötést autodidakta módon tanulta meg, hiszen a nagymamája főleg hímzett. Mivel akkoriban még nem volt internet, a praktikákat könyvekből sajátította el. Ezt követően kezdett el hímezni, hol jobban, hol kevésbé aktívan. A horgolás viszont mindig is nagy vágya volt, így, miután Csákváron találkozott a gánti Zöld Mihályné Annával, sikerült elsajátítania ennek az alapjait is. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy pár évvel ezelőtt megalapítsa a kézimunka csoportot, amely azóta is lehetővé teszi, hogy egymástól, közös erővel, még hatékonyabban sajátítsák el a különféle technikákat, vagy megerősítsék a már meglévő tudást.

A négy éve működő Fürge Ujjak Baráti Körében leginkább horgolnak, de van, aki hímez, és van, aki gobelinezik. Elsősorban középkorúak és idősebbek járnak ide, de akadnak olyan iskoláskorúak is, akik szívesen látogatják a csoportot. - A legnagyobb baj, hogy a fiataloknak nincsen kitartásuk, azonnali eredményt szeretnének elérni, pedig itt valóban igaz a mondás: a gyakorlat teszi a mestert - részletezi Szilvia, aki nem mellesleg egyben a Dégi Hagyományőrző Klub egyik legaktívabb tagja is.

Szanyi-Nagy Zsoltné Szilvia (a jobb oldalon) és mellette Panyi Anett, az augusztus 20-ai műsor hagyományőrző előadásában, Fotó: Szanyi-Nagy Judit

- A hagyományőrző csoport ötlete még korábban fogant meg bennünk. Már a megalakulás előtt is betlehemi jászolt állítottunk Rohonczi Józsefné Évával, a közelgő falunapkor pedig szalmabálákat láthattak a 64-es főút mellett utazók. Aztán tulajdonképpen Panyi Anettel közösen határoztuk el, hogy felkutatjuk és feldolgozzuk a különféle ünnepkörökhöz, például a farsanghoz, húsvéthoz vagy a karácsonyhoz tartozó népszokásokat, és felelevenítjük azokat - meséli, hozzátéve: - Mindig az aktuális ünnepeket célozzuk meg, melyeket aztán műsorral vagy bállal ünneplünk. Farsang idején a tél temetésével, szalmabábu elsiratásával, álmenyasszonnyal vagy busójárással, Márton-napon libás bállal, a Ludas Matyi feldolgozásával, augusztus 20-án pedig például az aratással foglalkoztunk, hol humoros, hol pedig valóban a régi hagyományokat, szokásokat bemutató feldolgozással. Az alapvető célunk, hogy felelevenítsük a sokszor már elfeledett hagyományokat, és továbbadjuk ezeket a ma élőknek.

A hagyományőrzőknél mindenkinek megvan a maga szerepe, feladatköre: van, aki a szervezésért, más a műsor kivitelezéséért, a harmadik, negyedik ember pedig a kellékek beszerzéséért és elkészítéséért felel. Természetesen ezek nem kizárólagos szerepkörök, mindenki segíti a másikat, amiben csak tudja.

A falu életét nagyban felpezsdítik időszakos tevékenykedéseikkel - szeretnek is kijárni a hagyományőrzők által szervezett rendezvényekre az itt élők. Örömmel látja ezt Szilvia is, aki továbbra is aktív a falu életében, és központba állítja a hagyományőrzés ilyen-olyan módját.