Hűtsd le a puskámat!

2020.07.31. 12:05

A honvédelem mint hagyomány – Múltidéző és hagyományőrző tábort tartanak Fejér megyében

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Székesfehérvári Szervezete táboroztatott a héten a koronázóvárosban és azon is túl. Jártak Csókakő várában is, és egy isztiméri hadigyűjtő magánmúzeumába is elbuszoztak. „Jártak” az Árpád- és a török-korban, az 1848-49-es magyar szabadságharc korában, s még a huszadik századi világháborúkban is.

Majer Tamás

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Székesfehérvári Szervezete táboroztatott a héten a koronázóvárosban és azon is túl. Tegnap délután a Zichy ligetben Jásdi Balázs tartott fegyverbemutatót a gyerekeknek. Egy első világháborúban használatos géppuskára rámutatva elmondta, hogy hűteni kellett annak a csövét, ne melegedjék túl. Ezt egy a vízzel teli, vastagabb csővel tették meg. Még tartalék vizet is hordtak magukkal a géppuskások. Igen ám, de a víz a Nagy Háborúban nagy érték volt, úgyhogy előbb-utóbb megitták a tikkadt katonák, ezért aztán rendre vizelettel kellett helyettesíteni a fegyver „hűtővizét.”

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– Korábban nagyon sok idős tagja volt a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek – mondta lapunknak Táborosi Zsuzsanna, a program egyik szervezője. – A tábor eredendő célja visszahozni a régi honvédség attitűdjét, annak becsületét megtartani, az időseket segíteni – folytatta, majd kérdésünkre a II. Hadtörténeti Hagyományőrző Tábor életre hívásáról is ejtett néhány szót. – Egyre fogynak az idősek, és nincs utánpótlás. Azt gondoltuk, hogyha ilyen, gyerekeknek szóló táborokat tartunk, akkor van esély rá, hogy közülük többen hagyományőrzőkké válnak. Nem elsősorban az a cél, hogy katona legyen belőlük, hanem az, hogy tudják, melyek a magyar hagyományok, s hogy miért fontos például a honvédelmet mint hagyományt megőrizni! – mondta. – Az István korabeli íjászó hadászattól kezdve az 1848-as huszárokon át napirendre kerülnek az első és a második világháború honvédjei egyaránt. Azt figyeltük meg, hogy a részt vevő gyerekek több mint felének katona vagy rendőr felmenője van, tehát van családi indíttatásuk. Roppantul élvezik, mert sok a programok között a játékos, ahol a gyerekek kézbe foghatják az eszközöket, a fegyvereket, felpróbálhatják a különböző korok egyenruháit – tette hozzá.

Táborosi Zsuzsanna reméli, a gyerekek megmaradnak hagyományőrzőnek
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Hétfőn az Árpád-kor és az államalapítás volt a „tananyag”. A gyerekek jártak a fehérvári Nemzeti Emlékhelyen, a Romkertben, ahol királyaink nyugszanak, s ellátogattak a városházára is, ahol a Szent Korona mását is megnézhették. Másnap Csókakőre kirándultak. A várat és történetét Vass Rezsőné, Tucika várnagyasszony mutatta be nekik, majd a várkapu előtt az ostromló sereg fegyvereivel és harcmodorával ismerkedhettek a kis vitézek. A hadi próbák teljesítése után Bencze Tamás, az I. András Lovagrend nagymestere avatta őket nemes apróddá.

Szerdán délután Pap György hagyományőrző huszár vette kezelésbe a táborozó ifjakat: „Kossuth Lajos azt üzente…”
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Szerdán ismét Székesfehérváron, Wathay Ferenc kapitányról tanulhattak, illetve délután már Pap György hagyományőrző huszár vette őket kezelésbe: „Kossuth Lajos azt üzente…”

Csütörtökön megérkeztek a huszadik századba. A Malom utcai Tiszti Klubban Weimper Zoltán hadszíntérkutató saját tevékenységéről tartott nekik érdekes előadást, amely elején elmondta a gyerekeknek azt is, miért vált belőle az, ami. Kisebb volt még, mint a napközis tábor srácai, úgy 5-6 éves – s talán még olvasni sem tudott –, amikor egy, az 1926-ban született, Budapesten élő nagymamája otthonában töltött nyári szünidő alatt rácsodálkozott a mama lakásának érdekes holmijaira. Arról akkor még mit sem tudott, hogy a mama fiatal nőként élte át a második világháborút. No, a leendő hadszíntérkutató izgalommal lapozgatta nagyanyja A világháború képekben című könyvét, amely korabeli újságcikkek képmellékleteiből volt összeválogatva. Tetszett a fiúnak a könyv.

Weimper Zoltán a hadszíntér-kutatói munkájáról tartott előadást
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– Régi képek, fegyverek, katonák mindig érdekeltek engem – fogalmazott Weimper Zoltán, aki aztán később, „előadása dandárja” után, amikor már láthatta, hogy a gyerekek figyelmesek, s jártasak a történelemben, újabb adalékkal szolgált kutatói indíttatásáról. Elmondta, anyai nagyapját soha nem ismerte…

– Miért nem ismertem meg? Ez egy szörnyű történet, de mégis elmondom nektek, hogy tudjátok, miről van szó. A második világháború idején harcok folytak Magyarországon is. Abban a nagy vérengzésben, abban a nagy őrültségben az emberi élet nem számított semmit! Ez a legszörnyűbb a háborúban, hogy az emberi élet nem számít semmit! – mondta. – Minden nemzet katonái között voltak olyanok, akik nem bírtak magukkal; egy háborúban nagyon sok rossz emberi magatartás felszabadul. Nagyon sok katona megerőszakolta a nőket. A háború után rengeteg gyermek született apa nélkül. Az én mamámat is megerőszakolták az orosz katonák, az én nagyapám egy orosz katona volt. Csak akkor tudtam meg, amikor a nagymamám meghalt. Én nem haragszom tulajdonképpen az oroszokra, sem az orosz katonákra. Persze azt nehéz feldolgozni, ha valakinek a nagymamájával történik ilyen. Az anyukám – azért mondom el, hogy jobban megértsétek –, az én édesanyám nagyon kevés szeretetet kapott az ő anyukájától. Hála Istennek az unokáival már más volt a viszonya, minket már nagyon szeretett a nagymamánk. Ha egy erőszakos cselekedet által születik meg egy gyerek, őt nem tudják úgy szeretni a szülők, ez esetben az édesanyja. Nagyon, de nagyon sok ilyen eset volt Magyarországon, de nemcsak itt, hanem egész Euró­pában, és nemcsak orosz katonák követtek el ilyet, hanem mások is. Tehát az én törté­nelmi érdekeltségemnek ez volt a gyújtópontja – mondta el.

Csütörtökön a kisdiákok a Zichy ligetben vehettek részt I. világháborús fegyverbemutatón
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Ritka, hogy valaki ilyen nyíltan beszél felmenőiről. Weimper Zoltán a családi, a személyes kapcsolódás elmondásával mindennél érzékletesebben mutatta be, hogy mennyi, de mennyi fájdalmat képes okozni, akár még a következő generációknak is, minden háború.

A szakember elmagyarázta a gyerekeknek, hogy bár sok mindenben hasonlít az ő kutatói tevékenysége a régészekéhez, ő mégsem az. Tudniillik a magyar jogszabályok szerint a régészetre az 1711. (szatmári béke) előtti leletek tartoznak. Weimper Zoltán 1999-ben csatlakozott a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályához; a második világháborúval foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben Zámoly történelmét kutatta, mint helytörténeti kutató. Eredményei közül kiemelkedik az 1945. január 7–11. közötti zámolyi páncélosütközet, amelyet anno német veteránokat felkeresve rekonstruált!

Csütörtökön délután a Zichy ligetben Jásdi Balázs tartott fegyverbemutatót a gyerekeknek.
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A gyerekeknek beszélt a Székesfehérvárhoz tartozó Kisfalud-kastélyról, a Simay–Holczer-kastélyról is. 2012-ben az ő vezetésével tárták fel a kastély alatti tömegsírt, ahol 99 katona holttestét találták meg, ebből 3 magyar, 24 német volt.

Csütörtökön délután aztán, már a Zichy ligetbe átsétálva, Jásdi Balázs, a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) hagyományőrző főhadnagya tartott fegyverbemutatót a táborozóknak, érdekes történetekkel fűszerezve azt. Egy első világháborúban használatos géppuskára rámutatva elmondta, hogy hűteni kellett annak a csövét, ne melegedjék túl. Ezt egy a vízzel teli, vastagabb csővel tették meg. Még tartalék vizet is hordtak magukkal a géppuskások. Igen ám, de a víz a Nagy Háborúban nagy érték volt, úgyhogy előbb-utóbb megitták a tikkadt katonák, ezért aztán rendre vizelettel kellett helyettesíteni a fegyver „hűtővizét.”

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!