Titokzatosnak tűnő kőemlékek Fejér megyében

A kőemléket a kőszárhegyi Nász Balázs találta kutyasétáltatás közben egy bokor alatt a Csillagvölgyi Moto­cross Pálya közelében Úrhida irányában. Mint elmondta: a lekerekített kőre egy bozótosban bukkant, amikor erdélyi kopója, Pajti szagot fogott egy elhagyott borzvár vagy rókatanya miatt. A szokatlan lelet földből kilátszó része zöldes patinát kapott, de rajta jól kivehetően rajzolódott ki a rávésett, gyöngyökkel ékesített hétágú korona, alatta pedig a két betűből formált mono­gram. A kőleletet a megtaláló a helyén hagyta, csupán az avarkupacot kotorta el előle, hogy jól látható felvételt készítsen róla. Nem sokkal később, valamivel távolabb az említett helytől, még egy ugyanilyen követ fedezett fel Nász Balázs a Szár-hegyen.

Az előzmények ismeretében megkereséssel fordult lapunk a Szent István Király Múzeumhoz. Választ Négyesi Lajostól kaptunk, aki ez év február 1-jéig a múzeum tudományos igazgatóhelyettese volt: – Nagy valószínűséggel birtokhatárt jelölő kő. Stílusa alapján XIX. századi, a monogram D. I. A bárói koronát és a birtokosságot figyelembe véve, Du Mont Imre báróra (1846–1911) utalhat, aki benősüléssel lett a Batthyány-birtok ura 1905-ig. Egyébként neves filozófus volt – összegezte a legfontosabb információkat a szakember.

Megtudtuk azt is, a megtalált birtokhatárt jelző kövek kihelyezésének gyakorlati okai is voltak. Bár nem szabvány szerint készítették őket, hanem egyéni megrendelésre, mégis rendeletek szabályozták az elhelyezésüket. A praktikusságuk főként az volt, hogy a szomszédos földtulajdonosok ne szántsanak bele a nagybirtokba, másrészt fix pontokat adtak a tábla határainak kijelöléséhez.

– Elsősorban a Batthyányak jöhetnének szóba Szabad­battyán környékén, de a megtalált határkövön a monogram nem az övék. A nagybirtokosok között viszont szerepelt Du Mont Imre is, akire ráillik a monogram és bárói címmel is rendelkezett – erősítette meg a lelet eredetét Négyesi Lajos, majd a következőknek adott hangot: – Lehetnek még a környéken Batthyány-­birtokjelek is, általában ott, ahol más birtokokkal érintkeznek, és nincs természetes határjel (domb, árok). Összességében ez alapján azt mondom, 80 százalékos biztonsággal kijelenthetem, hogy Du Mont Imre határköve. A levéltári kutatás esetleg előáshatna valamilyen vázlatot vagy dokumentumot a kő felállításáról, de ez nagyon esetleges. Helytörténeti kutató számára érdekes kérdés lehet a megválaszolása és utána a publikálása. A kőnek elsősorban helytörténeti értéke van. Esetleg egy Batthyány-birtok-­történeti kiállítás indokolhatná a kiásását és áthelyezését a kiállításba (főleg, ha lenne mellette Batthyány-határkő is, hasonló faragással). De lehetne helyi védettség alá helyezni és kiirtani körülötte a bozótot és körbekeríteni. Számos régebbi kőemlék is van (pl. útszéli keresztek), ami hasonlóan lakott területen kívül található, és nem bántja senki sem. Az mindenképpen fontos tényező, hogy a megtaláló fontosnak tartotta a bejelentését, mert ennyi erővel lehetne régebbi lelet is, ami valóban jelentős régészeti értéket képviselhet.”

A szóban forgó jelzőköveknél meglepőbb egy másik, véletlenszerű Fejér megyei felfedezés: Kápolnásnyék egyik utcájában két birtokhatárkő is található egy családi ház előtti bejárat egymással szemközti oldalain. A kőemléken kilencágú a korona, alatta pedig egyetlen betű van. Talán nem véletlen, hogy párban vannak, valaki kiásta eredeti helyükről a határban és bevitte őket kerékvető kőnek a háza elé. A szakértő szerint rajtuk a kilencágú gyöngyös korona grófi címet jelöl a birtok gazdájaként, míg a W monogram gróf Wenckheim Ferencet. A főnemes 1921-ben vette meg az infláció miatt nehéz helyzetbe került tulajdonosaitól a velencei Meszleny-kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyhez nagyon közel, mindösszesen három kilométerre van Kápolnásnyék. Ebben az időszakban helyezhették ki az új birtokjelzőket. Belőlük kettő – ki tudja, mikor és ki által – kerülhetett ki a kápolnásnyéki családi ház elé.

Ezek a 100 éves, vagy annál is korosabb birtokhatárkövek hiába számítanak kuriózumnak vagy titokzatosnak tűnő kőemléknek, gyakorlatilag nem védi őket senki sem. A régi idők már-már ritkának mondható tanúit esetleg az menti meg a kiásástól, hogy olyan környezetben találhatók, ahol nem veszik észre. Nyilván nem tartják őket a megyében és országosan sem, múzeumba a legritkább esetben kerülnek. Előfordulnak köztük híresebbek is, mint például a török kiűzése utáni első kamarai birtokfelosztás évszámozott határköve 1691-ből a budapesti XI. kerületi Elek utcában. Vas megyében is több XVII–XVIII. századi található belőlük: Szatta közelében az Esterházy család által készíttettetek koronával díszítve, míg máshol a Nádasdyak birtokát jelölő faragott kőemlékek közül maradt meg néhány. A legtöbbet eddig a budai Sas-hegyen találták belőlük, összesen hatot, a Sax­lehner család szőlőbirtokának a határát jelezték.

A régi határkövek mai utódai már kevésbé figyelemfelkeltőek. A határban járva több helyen találhatunk a szántóföldek között egy-egy nagyobb szikladarabot vagy felhalmozott kőrakást, betontéglákból készült oszlopot, de előfordul a gumiabroncsos megoldás is, és a földterületeket elválasztó barázda.