„Egyszer fölvetette apukám, de jó lenne, ha sütnénk egy kis prószát”

– Ez a régi öregek étele volt – tájékoztatta lapunkat a sütemény készítője. – Akkor csinálták, amikor frissen megszedték a kukoricát, s az egér még nem mászta meg. Terménydarával ledarálták, kétszer megszitálták; ebből a lisztből készítették nagymamáink a prószát – folytatta Gabriella, akitől azt is megtudtuk, hogy gulyásleves és hasonló tartalmas ételek után csúszott, csúszik igazán jól a prósza.

– Az én apukám, aki 1951-ben született, sok prószát evett gyerekkorában. Egyszer fölvetette, hogy de jó lenne, ha sütnénk… Elkezdtünk kutakodni a receptek után, végül is apu idős nagynénjétől kaptam meg – emlékezett Gabriella.

– Hat egész tojást, korunkhoz híven újítva, 20 deka­gramm nádcukorral habosra kikeverünk, ebbe belekeverünk egy egész csomag sütőport, három deciliter tejet, másfél dekagramm zsírt és fél kilogramm kukoricadarát. Nem lisztet, hanem darát használok, ettől morzsásabb lesz a süti – fűzött jó tanácsot is a prószatészta receptjéhez a Régi ízek, régi ételek verseny győztese. – Mindezt sima tésztává kikeverjük, és beleöntjük egy előzőleg már jó vastagon kizsírozott tepsibe. Ezután a nyers tésztába pötyögtetjük, dobáljuk bele a szilvalekvárt. Ez egy fél óra alatt megsül a gázsütőben. Porcukorral megszórva tálaljuk. Készíthetjük lekvár helyett mazsolával, aszalt vörös áfonyával, de akár magában is – tudtuk meg.

A szombati lepsényi családi napon amúgy sertéspörköltet ebédelt a falu, aztán jöhetett a desszert.