Megoldás a tábor, de nem pótolja a közös családi élményt

A székesfehérvári önkormányzat Bregyó-táborában nagy az élet. Napközi. Működik. Aki nem ezt választja, annak nyilván a családon belül kell megkeresnie a lehetőségeket. Sebestyén József és felesége nyaranta vállalja, hogy a szülők mentesítése érdekében legalább három hetet együtt tölt a két legénykével, az iskolába készülő Jánoskával és a már majdnem második osztályos Lackóval. Igény szerint a játszótéren.   Ennél jobb megoldás valószínű elképzelhetetlen. A bonyolultabb variációk az utcán kezdődnek, lakáskulccsal a nyakban. Ami egy mindenki által elismert kényszer. A téren  egyébként a kölykök válasza is őszinte: ez van, ezen nincs mit ragozni.

Kérsz? - kérdezi tömören Bence, és felém nyújtja a csipszeszacskót. Nem is titkolja, olcsó portéka, itt vették a százforintosban.  A barátjával, a Karesz néven bemutatkozó sráccal majszolják. Ülünk a lakótelepi játszótér padján, és rágcsálunk. Tisztázzuk az újságírói viszonyokat. Rágunk tovább. Bence tizenkét éves. Most ez van. Volt már jobb nyár is. Talán az idén is beüt majd valami. Addig marad a pad, internet, tévé. Bólogat Karesz, néha le kell jönni a térre, nem lehet állandóan a gép előtt lógni. A csipsz belefér, a mozi már nem. A zsebpénz annyi, ami jut. Felmerült, hogy elmennek dolgozni, de ezt még sajnos nem lehet. A nagyvárosokban a gyerekek háromnegyede már a tanév alatt is lakáskulcsot kap. A nyári vakáció idején pedig egyre nehezebb gondoskodni arról, hogy hasznosan tölthessék el a nyári hónapokat.

Nagy a pörgés Székesfehérvárott a város Bregyó közi napközistáborában. Magyarázza a tényállást Báles István táborvezető (a József Attila Kollégium nevelőtanára, aki évek óta gardírozza itt a vakációban az aprónépet): átlagosan négyszáz diákkal indulnak júniusban, aztán ez a létszám augusztus elejére általában harmadára csökken - nyilván annak mértékében, miként jut végre szabadság a szülőknek, illetve mennyit vállal magára a nagymama. Nem titok, a nyolc hétig tartó táborban sok a nyolchetes gyerek. Akik nyitásra jönnek, záráskor elköszönnek.  Számukra ez a vakáció. Bence és Karesz a lakótelepi padon rám kacsintott, mennének ők, "...talán lenne is hova, de azért parázunk, mert még személyink sincs..."  A napközistáborban időközi személyes jelentkezést is elfogadnak, kétnapos az átfutás, aztán   jöhet majd a lurkó. Kilencvenkilenc gyereket küldött a gyámhatóság és a gyermekvédelmi hivatal, nekik nem kell a napi költségeket téríteni.

Az MTA Szociológiai Intézetének felmérése szerint a napközis-, kézműves- és sporttáborok nem pótolják a közös családi élményt, ám a tizenkét év alatti gyerekeknek mégis ideálisabb, mintha egyedül lennének. Tanács: érdemes ügyelni az egyensúlyra, mert az sem egészséges, ha kéthetente más közösségbe kerül a gyerek.
A Bregyó-féle napközistábortól alig ötszáz méterre egy (egyébként elegáns lakótelepi) játszótéren találkozunk Sebestyénékkel. Nagypapával, nagymamával, két unokával. Józsi papa meséli el, bevállalják a szünidő nagy részét, de nyaranta minimum három-négy hetet. Mint érintett, gyorsan beledumál a történetbe a kisebbik unoka, rendes kölyök, mert betűzi a nevét, így már tudhatjuk, hogy ő lenne  az iskolába készülő Schubert János. A szájával nincs probléma, Egerben már nyaralt, a kazamaták izgalmasnak nevezhetők. Egyébként pedig a suli előtt azért találták ki a nyarat, hogy lehessen játszani. Megegyezünk.
A nagymama (aki gyakorló bölcsődevezető) felhívja a figyelmet: nem is olyan egyszerű a mindennapokat megszervezni. Ha nem figyelünk oda, akkor  hamar szészedik a lakást. Mindezt megerősítendő bekapcsolódik a diskurzusba László úrfi, aki esztendővel idősebb öccsénél, és ősztől már renegát második osztályos.   Neki is a játék a fontos, meg a kirándulás. A másik nagyszülőhöz is eljutnak a Tisza-tó partjára.  Ahol mind a két szülő dolgozik, főleg, ha a nagyszülőknek is akad elfoglatságuk, akkor nem egyszerű a helyzet megoldása. A nyári szabadsággal lehet variálni, több helyen külön-külön veszik ezt igénybe a szülők  de ez annyit jelent, hogy a család (kényszerből) megint nem pihenhet együtt.
A Sebestyén nagyszülők egyelőre még próbálják lebeszélni gyermekeiket, hogy az unokákat hosszabb időre táborba adják. Majd néhány év múlva, ha az nagyon szükséges. A bölcsődevezető nagymama szerint kell a nagymama. Pislogunk a kijelentés értelmezése érdekében, mire nagyon is a hétköznapok igazságát adó választ kapunk: ez ma már így működik, a gyereknek legalább nyáron a családban lenne a helye, ha szülővel is lehet, akkor nagyon jó, ha csak nagyszülővel, valamiképpen azt is érdemes megoldani. Felvetődik példaként az Európa szebbik felében alkalmazott módszer, miszerint egy hónapra lényegében bezárják az államot. Ha mások nem is, de az alkalmazottak tehetik a maguk ügyeit, mehet a család nyaralni. Nálunk ez a módszer egyelőre még nem igazán látszik működni.

Ahhoz, hogy egy tizenkét-tizenhárom éves gyermek nyakába kulcsot adhassunk, idejében el kell kezdeni a felelősségérzet kialakítását. A kulcsos gyerekek általában nyugtalanabbak azoknál a társaiknál, akiket otthon várnak, illetve hazakísérnek.  A gyerekek viselkedésének okai alapvetően a szülői háttérben keresendők. A túlterhelt szülők, akik későn érnek haza, ezért nem minden idejüket fordítják már csemetéjükre.   Bence és Karesz vállat vont és megkínáltak a maradék csipszből. Nem volt nehéz észrevenni, intettem nekik: na gyertek, menjünk vissza abba a boltba! Bólintottam, lehet választani. Bence nézett, ez a kócos, barna szemű kölyök, hogy lehet-e valami drágább is?  Bólintottam újra. S itt jött a nagy szembesülés: a két (hangsúlyozottan nagyon kedves tinédzser) hatalmas vitába kezdett, hogy melyik zacskót emeljék le a polcról. A háttérből nézelődtem. Bence  olcsó bermudáján a nadrágszíj bújtatóján lógott egy karabiner, azon pedig egy kulcscsomó. Fizettem.
Megbontották, először engem kínáltak meg a csipszből.

Nagy hangulat közepette csaptunk le a Bregyó-park napközistáborában a kölykökre, akik momentán egy kézművestábor legközepén (könyékig!) dolgoztak. Lencsés Roland, a tóvárosi suli leendő ötödik osztályosa büszkén mesélte, már törzsvendégnek számít, hiszen negyedik alkalommal koptatja a tábort. Néha akad másik tábor is, aztán majd otthon a szülőkkel megbeszélik, miként alakul tovább
 a vakáció. Roland osztálytársa, Kása Kíra rögtön jelentkezik (a nevét pontosan diktálja...), hogy nemcsak a pasik járnak ide, hanem
a leányok is: idén három hetet tölt itt, ezt egyáltalán nem bánja. Ha nem működne a tábor, akkor otthon maradna, s jobb híján bámulhatná reggeltől estig a televíziót.

Nyári törzsvendégek a Bregyóban