152 méteres tornyok zuhantak a mélybe!

Maroshegyen szinte zarándoklatra érkeztek egy hete a hétvégi szabadidőben az emberek, hogy megnézzék a váratlanul földre került, egyenként 152 méteres tornyokat. Jobbára persze azok jöttek el, akiknek valaha valami közük volt a fehérvári rádióállomáshoz, s emlékeiktől is búcsúztak a hamarosan lakóparkként beépülő területtől. Évtizedeken át szigorúan ellenőrzött táj volt e néhány hektár: az internet előtti korban,  a hírközlés gyermekkorában azé volt a hatalom, akié a tájékoztatás. S mivel szűk körű volt ez a világ, könnyen ellenőrizhető és kordában tartható technikailag is, őrizték is rendesen!


-  A hír hallatán azonnal idejöttem - mondja Papp Kálmán, akinek élete szinte egybeforrt a fehérvári rádiózással. A nyugalmazott villamosmérnök 1958-ban lépte át az állomás kapuját, 1982-től igazgatója lett, 2000-ben vonult nyugdíjba. A jogutód Antenna Hungária egymilliárd forintos (!) beruházást hajtott végre a fehérvári rádióállomáson, a koncepció változása következtében 2004-ben mégis megszűnt végleg sugározni a hely, amely 1924. február 1-jén küldte ki első jelét a légbe: HAR  - Hungária Alba Regia -  a 4750 méteres hullámhosszon.
 A volt igazgatóval azonnal szakmai beszélgetésbe bonyolódik a két egykori munkatárs, a közben kiérkezett Kolonics József és Németh Sándor, mindketten csoportvezetőkként dolgoztak a rádiónál. Hát vándormadársággal aztán nem lehetett őket sem vádolni egykori főnökükkel egyetemben, annyi bizonyos! Kolonics 1963-tól 2004-ig dolgozott itt, Németh Sándornak pedig az  első és egyetlen munkahelye volt 1952-től egészen  1994-ig a rádióállomás.
 Az acéltornyokról már megírtuk, hogy eredetileg alpinisták bontották volna le őket, ám a hivatalos tájékoztatás szerint a vizsgálat közben megrogyott az egyik monstrum, s végül mindkettő némi segítséggel ledőlt. A lezárt területen senki nem tartózkodott, hamarosan hírmondója sem maradt a mára legendássá vált helyszínen e technikai vívmánynak. Az emlékezők, a képek, a diósdi rádiós, televíziós múzeumban őrzött dokumentumok érdekes és jeles korszakról tanúskodnak, amit most a Maroshegyen sokan felidéznek a napokban.
Székesfehérvár városi vezetése kedvező örökbérleti (!) feltételekkel bocsátott a posta rendelkezésére 85 kataszteri holdat a népnyelv által a Maroshegy Bikaszigetnek nevezett részén, rádióállomás kialakítására. Az építkezést 1922-ben kezdték el, s a mai építési technológiákhoz képest messze kezdetlegesebb eljárások ellenére 1923. augusztusára készen álltak az adóberendezések befogadására szolgáló adóépület, a gépház és a raktárak, s két lakóház a leendő műszerészeknek! 1922 késő őszén indult meg a Székesfehérvár Rádióállomáson az északi torony építése, majd tavasszal a második, déli toronyé. A munkálatokat az 1922-23-as szokatlanul kemény tél idején sem szakították meg, a posta által megbízott Magyar Állami Gépgyár a nehéz viszonyok közepette is kifogástalanul oldotta meg a helyszíni szerelését a 152 méter magas acélszerkezetű tornyoknak. Azóta álltak, a háború alatt sem pusztultak el. Beolvasztásukkal végérvényesen lezárult egy korszak.