Kínos meglepetések helyett: ellenőrizni kell a motorokat a szezon előtt!

A kellemesnek ígérkező első tavaszi túra sajnos gyakran nagyon rossz véget ér:  már az eddigi hét végéken is több motoros vesztette életét, és sokan súlyosan megsérültek.
A balesetek jelentős részében szerepet játszik, hogy a hosszú téli kihagyás után nem megfelelő a motor és/vagy a motoros felkészítése az új szezonra  - márpedig a fék éppúgy hajlamos a berozsdásodásra, mint a pilóta reflexei.
Jonkl László elfoglalt vállalkozó. Bár nagyon szeret motorozni, csak ritkán teheti,  tavaly például szinte egy métert nem tett meg két keréken. Az idei szezon kezdete előtt tehát a szokottnál is alaposabban melegített be,  az pedig szintén régi alapelv nála, hogy minden biztonsági felszerelést viselni kell, ha valaki motorozni indul. Márpedig ő indul: most szombaton is.

A múlt hét végi pompás, tavaszias időben ezrek tolták elő a garázsból motorkerékpárjukat - egy kis portalanítás, és már pezsdülhet is a vér, a simogató, langy szellőben újra engedelmesen szökken hűséges vasparipánk. De álljunk meg egy másodpercre! Álljunk meg, amíg nem késő  a múlt hét végén is tragikusan sokan voltak, akik nem tértek haza, mert vagy a kórházi traumatológiára kerültek, vagy még oda se...
A napi gyakorlat mellett statisztikák is bizonyítják, bármit képzelünk is magunkról, alapjáraton is borzasztóan alulképzett a magyar motorostársadalom  - a minimális gyakorlat, az elenyésző, csupán hétvégente  vezetett kilométerszám legfeljebb hosszú évek, évtizedek alatt adhat  valamelyes rutint. És itt van a motorosszezon kezdete, ami évről évre, minden tavasszal  megköveteli a maga jó pár tucatnyi áldozatát. Pedig egy kis odafigyeléssel elkerülhetnénk a téli berozsdásodás számlájára írható tragédiákat.
Például azzal, hogy alaposan leellenőrizzük (vagy egy szakműhelyben leellenőriztetjük) a motort: az ugyanis édeskevés, hogy előbb-utóbb beindul, és szól rajta a duda. Talán a leglényegesebb a gumik megfelelő mintamélységének és nyomásának  ellenőrzése - a téli állásban szinte bizonyosan szökött el valamennyi levegő az abroncsokból -, ezt sebesen pótoljuk, mert a második kanyarban megbillenő motorral könnyen az árokban végződhet a túra. Ellenőrizzük, és alaposan járassuk meg a régóta nem működtetett fékeket is  a megragadó első fék a legrutinosabb pilótát is azonnal földre viszi. Ha négyütemű a masina, nagyon célszerű beiktatni egy tavaszi olajcserét is, és nézzük át, világít-e minden lámpánk  - vessünk továbbá egy pillantást az okmányokra is, érvényes-e a műszaki: megelőzendő  a kínos meglepetéseket...

Nos, ha a ló rendben, jöjjön a lovas.   Ne higgyük, hogy mi, egyedüliként a világon, csalhatatlanok vagyunk: bő néhány hónap kihagyás után, hisszük vagy sem,  nem vagyunk ugyanazok a motort tanksapkáig döntő macsók, akinek előző szeptemberben hittük magunkat. Jó taktika, ha legalább az első pár száz  kilométeren zöldfülűnek képzeljük magunkat, és még a szokásosnál is fokozottabb odafigyeléssel motorozunk; ha a gumik felmelegedéséig (ami ilyenkor, tavasszal értelemszerűen hosszabb időt vesz igénybe, mint nyáron) lehetőleg csak finoman fékezünk, és a kanyarokban is mérsékelten döntjük be a motort - ne feledjük, koszosak, a téli sótól, egyéb hordaléktól  csúszósak még az ívek.  
Rá kell hangolódnunk a motor és a motorozás ritmusára: bölcs dolog  néptelen területen, mondjuk egy kis forgalmú parkolóban gyakorolni az alapmozgásokat, újra barátkozni a kezelőszervekkel. És az se szégyen, ha az első tavaszi túrára nem szálegyedül megyünk,  ha például egy olyan motorostársunkat kérjük meg,  menjen elöl, aki már túl van az évi első bevetésen. Nagy segítség, igazi baráti kézfogás, ha látjuk, hogyan rajzolja az íveket, mikor kezd fékezni, hogyan gyorsít ki. És még valami: ha nem is mondhatjuk, hogy olcsó, azt bátran állíthatjuk, mindennél hasznosabb  egy motorvezetési tréning  az interneten minden hét végére találhatunk hármat: zárt  pályán, igazi guruktól, motorosrendőr-oktatóktól szívhatjuk magunkba a tudást: felbecsülhetetlen érték, amin az életünk múlhat...
És végül muszáj szólnunk a partnerekről: az autósokról, akiknek szintén tisztelettel üzeni a motorostársadalom:  "jövünk, kérjük, figyeljenek"! A motoron ugyanis nincs karosszéria, és csak egy igazi energiaelnyelő zóna található - a vezető teste. Azt meg nem jó próbára tenni. A közlekedés nem harc, résztvevői nem ellenfelek - idézte valamelyik nap Jonkl Laci egy hírlevél okosságát: és tényleg az. Mert nem küzdenünk kell egymással, nem tanítgatni a másikat - higgyék el, sokkal jobb érzés, ha segítünk mindenkinek. Épségben hazaérni.

Fontos a gyakorlás!

Jonkl László egy igazi méregzsákkal, a Suzuki GSX-1400-zal rója a kilométereket  ha ritkán is.
- Fontosnak gondolom, hogy a szezon  első pár motorozása amolyan laza kis gyakorló gurulás legyen, előtte pedig  szépen be is kell melegíteni.  Itt, a városban szerencsés helyzetben vagyunk: bőven vannak nagy parkolók, szabad területek, ahol ki-ki kedvére, s a maga tudásának megfelelően edzhet legalább egy félórát, mielőtt célba veszi a Bakony vagy a Mátra szerpentinjeit. Nagyon kevés az időm,  de erre mindig futja. Muszáj.