Vili bácsi gyerekek közt - csemetéknek mesélt a népszerű színész

- Talán három hónapos lehettem, amikor  elköltöztünk. Édesapámtól  -  aki itt kezdte újságírói pályafutását a megyei lapnál, ma már 86 éves, jó egészségnek örvend és Aranytollas újságíró - kérdeztem az előbb,  melyik utcában is laktunk?  Később,  a Vígszínház tagjaként jártam erre, itt játszottunk. 
Kamaszkorában a Pinceszínházban és  a Kossuth gimnázium kiváló színjátszó szakkörében  ismerkedett a színészmesterséggel.      
- Odajárt  Venczel Vera, Iglódi István  rendezett. Amikor jelentkezni lehetett a színművészetire, egyenesen oda vezetett az utam. Sorozatszereplésem véletlenül kezdődött.   Forgattam egy amerikai filmben, amikor castingra  hívtak. Mondták,  van egy magyar szappanopera, menjek  a válogatásra. Azt sem tudtam, mi a szappanopera, de kipróbáltam. Emlékszem,  valami  miatt mérgelődni kellett a próbajelenetben. Megcsináltam, majd vártam a döntést. Elég hamar kiválasztottak. Álmomban se gondoltam volna, hogy eljutunk a tizennegyedik évadig.
A színész a sorozat mellett forgatott fimekben, mostanában többször lép fel vidéken, készített egy cd-t Borkóstoló címmel, szinkronba naponta jár.

-  Mindezek és a család kitöltik az életem. Nősül a fiam, ami erős szervezőmunkát igényel, ez kellemes gond. Pest környékén élünk a feleségemmel, a lányomék ígértek jövőre egy unokát, a való életben is nagypapa lehetek. A sorozatban sörisszaként ismernek, de inkább száraz, vörösboros vagyok, ezért szól a borról a lemezem. Borosgazda, villányi borlovag is vagyok, szeretem, kicsit értem is a bort. A bor és a gasztronómia összetett dolog, de számomra is összetartozik. Kedvelem a jó kacsasültet, a disznótorost. Tudom, nem nagyon szabadna ilyeneket enni, még beszélni se róla, de ha egyszer szeretem, miért ne! Rettentően leveses vagyok, a feleségem remek leveseket készít, azt bármikor, bármilyen mennyiségben eszem. A minap az öltöztető hozott egy kocsonyát, hű, az csuda volt! Az karácsonykor kötelező étel. Én nem szeretem a füleket, farkakat, csak a színhúst, ezt feleségem akceptálja, külön készíti nekem a színhúsos kocsonyát. Mindenevő vagyok, de mindenből a minőséget, a jót kedvelem.
 A sorozatban most szünet van, pihen a stáb, Várkonyi Andrásék családja is együtt lesz az ünnepen, meglátogatják az édesapját. A Csemetekertben, amíg a gyerekek játszottak, az édesanyák kíváncsiskodtak, de titkokat nem tudhattak meg a színésztől a népszerű szappanoperáról, a várható történésekről. Szóba került viszont a változó, a megváltozott színház, a közönség, a jeles művészek, az egykori színészóriások, hatalmas egyéniségek.
- Együtt játszottam Latinovics Zoltánnal, Bessenyei Ferenccel, Básti Lajossal, Páger Antallal, Tolnay Klárival, Ruttkai Évával. Olyan neveket sorolok, akik a hazai színjátszás óriásai voltak. Vannak olyan nagyívű szerepek, amelyeket szívesen vállalnék, de tudom, hogy a szakma képviselőinek kilencven százaléka mellett elszaladtak a nagy szerepálmok. Előfordul, hogy valakit kerülnek a nagy szerepek, akár örökre is. Manapság sokan örülnek, hogy egyáltalán játszhatnak. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert egy jól menő sorozatnak vagyok az egyik főszereplője, nem panaszkodom.