Soma kapitány a fehérvári repülősök között

Somogyvári József, azaz „Soma kapitány”, a Malév nyugdíjas pilótája tizenkét éven át repült Boeing–767-essel, de irányított IL–18-ast és Tu–154-est is. Az Indóház online közlekedési, logisztikai hírportálnak korábban így beszélt szeretett típusáról:

– Az összes gép közül, amivel repültem, a 767-est szerettem a legjobban. Tökéletesen modern, jó gép volt, igaz, sokat kellett tanulni ahhoz, hogy az ember tényleg jól repülje, de egy olyan fél év után már azt érezte: kezdi érteni is, hogy mi van benne, hogyan működnek a rendszerek. Tele volt komputerrel, és ez nagyon nagy segítség volt a pilótáknak: csak bepötyögtettük az útvonalat, sőt volt, amikor már csak előre elkészített útvonalat kellett beütni, például New York vagy Toronto, a különböző útvonalváltozatokat mindig az időjárásnak megfelelően használtuk. Könnyen, jól lehetett vele repülni, kézzel, automatával. Nagyon rossz időjárási körülmények között is le lehetett vele szállni. Nekem az fontos volt, mert elég magas vagyok, hogy kényelmesnek bizonyult a kabin.

Felidézte, hogy útjai során átélt, átrepült hihetetlen időjárási jelenségeket is, amilyeneket az európai ember el sem tud képzelni – egy tájfunt például.

– Hát igen, repültem IL–18-assal, Tu–154-essel, az is nagyon jó, még igazi repülő volt... Olyan ez, mint amikor az ember egy Trabantból átül egy Volgába, a Volgából pedig egy Rolls-Royce-ba. Nekem a 767-es volt a Rolls-Royce.

Somogyvári József keserűen élte meg annak idején a magyar légitársaság, a Malév megszüntetését, Székesfehérváron bizonyára erről is elmondja majd a véleményét, ha kérdezik. Mint ahogyan sok érdekességet hallhatunk egy rendkívüli pilóta pályafutásáról, hiszen Soma kapitány a mezőgazdasági repülés világát hagyta ott az óriás utasszállítók fülkéjéért, az óceánok átrepüléséért, de nem volt idegen tőle a vadászpilóták élete sem. Jöjjön el, akinek kedve támadt meghallgatni őt!