Jó reggelt, Fejér vármegye!

Végre a strandon! Hónapok óta várt erre, amikor először izzott a flaszter azon a tavaszi délutánon, amikor először kente össze fagylalttal az új blúzát, amikor először jött fel a hirdetés a telefonján: vakációzz nálunk, a napsütötte részen! Hallgatta a gyermeki kacajt, az örömöt a kész és ezért lerombolható homokvárak felett, hallgatta a jégkockák koccanását a poharakban, és azt is, ahogyan egy kéz egy háton szétkeni a naptejet, óvón, szeretettel. Micsoda hely! Járt már neki is a szabadság, a nyugalom, a part, a napsütötte rész, és minden más csoda. Úgyhogy be is kucorodott az árnyékba, amelyet strandsátor képében magával hozott, és felcsapta a legrégebben olvasott Agatha Christie-krimit, mert már nem emlékezett, nem tudta, ki a gyilkos. Dehogy ment ő fürödni a vízbe!