Havlikné Csepelyi Andrea: Ha kell, akkor én fölfalazom!

És persze nem így van ez, hiszen a soroltakat mind lányok, asszonyok is el tudják végezni, űzik és űzhetik, hordhatják és megszólíthatják. Még szép! Havlikné Csepelyi Andrea mérnökként a Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskola építőipari munkaközösségének vezetője. Tanít kőműveseket, burkolókat, ácsokat, festőket.

– El szoktam mondani a diákoknak, hogy nemcsak beszélek róla, de meg is tudom csinálni. 14 évesen tudtam, hogy mit akarok! Azért mentem a Jákyba, mert tervező akartam lenni. Nagyon jó oktatóink voltak, akik nem tettek különbséget lányok és fiúk között. Mi ugyanúgy falaztunk, vakoltunk, csempéztünk – fogalmazott. – Elmondom a munkafolyamatokat a diákoknak, és mondhatom nekik azt is, hogy ne cicózzanak, mert ha kell, akkor én fölfalazom! Ezt el is fogadják. Nem volt ebből sosem probléma – mondta.

Alapvetően a kőműves szakmáról beszélgettünk azután.

– A kőművesek az első kapavágástól a kulcsátadásig jelen vannak az építkezés helyszínén. A mérnök és a geodéta segítségével kitűzik a házat a tervek szerint. Elvégzik a földmunkákat, alapoznak, falaznak, födémet építenek, az egész szerkezetkész építést végigviszik – mondta az oktató. – A szerkezetkész építés arról szól, hogy tető alá hozzuk a házat. Így szoktuk mondani. Eső nem tehet kárt benne, de még semmivel nem különb, mondhatnánk, mintha híd alatt laknánk, nincsen benne burkolat, gépészet, fűtés, víz, WC, villany, internet, még wifi se. Ezután jönnek majd a szakipari munkák és mesterek – mások mellett a burkolók –, más gépparkkal, más szakértelemmel, és közben a kőműves is dolgozik – mutatott rá az oktató.

– Amikor elkezdik a szakképzést, tisztázzuk a kőművesekkel, hogy fontos, felelősségteljes szakmájuk lesz. Régen ugye mondták, hogy „egy kis cement, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész”. Erre már nagyon rácáfoltunk! A kőművesnek nagyon sok ész kell, sőt folyamatosan követni kell a változásokat, tanulni kell, mert az építkezés összes munkafolyamatát át kell látnia, új anyagokat, technológiákat kell megismernie, az iskolában ezért rendszeresen szakmai továbbképzési napokat rendezünk, és arra ösztönözzük őket, hogy az iskolából kikerülve is vegyenek részt ilyen rendezvényeken.

A jelenlegi szakképzési rendszerben az első évben alapképzést kapnak a diákok, megismerik az építős szakmákat. Az ágazati alapvizsga után szakosodnak. Ilyenkor arra is van még lehetőség, hogy aki festőnek jelentkezett, de az alapképzésben megtetszett neki a kőműves szakma, az átkerüljön a kőművesek, akár a burkolók közé, vagy éppen fordítva. A második és a harmadik szakképzésben eltöltött év során tanulják meg a választott szakmájuk csínját-bínját. Egy hét iskolai, elméleti oktatás után egy hét gyakorlati képzés következik, amelyet vagy az iskola tanműhelyében, vagy külső munkahelyen, vállalkozónál töltenek. A bizonyítvány megszerzését követően maradhatnak még két évet az iskolapadban, hogy érettségit is szerezzenek.

Az oktató elmondta, jellemzően azok jelentkeznek hozzájuk kőművesnek, akik családi mintát követnek, illetve azok, akik nem szeretnek ugyan annyira tanulni, de megfogják a kétkezi munka végét, és szeretnének olyan szakmát találni, amelyre valóban igény van, hiszen „kőművesek nélkül a tervezők álmai a fiókban maradnának” – mondta végül az oktató.