2018.06.01. 07:00
Egy életre szóló hivatás: „pedagógusnak születni kell”
A pedagógusokat Vas Gereben a nemzet napszámosaiként írta le, s ha jól belegondolunk, valóban azok voltak midig is, és ez ma is így van. A tanító valaha nagy ember volt, hiszen ő adta át azt az egyre növekvő tudást az újabb és újabb generációknak, ami összetartotta a közösséget, ami az életben maradáshoz kellett, amit meg kellett őrizni azt utókornak, hogy el ne vesszen, és ne kelljen még egyszer a semmiből megalkotni. Az átadandó tudás mennyisége mára hatalmasra dagadt, néha úgy érezzük, nem is kellene ennyi mindent a diákok fejébe gyömöszölni. De ez egy másik írás témája lehetne. Pedagógusnapon beszéljenek a tanárok a pályáról.
A tanító valaha nagy ember volt. Ma kisebb a tanárok társadalmi megbecsültsége, de így is szép hivatás tanítani
Forrás: shutterstock
Együtt, vagy egymás ellen?
– Pedagógusnak születni kell – állapította meg az öt éve nyugdíjas Úrfi Péter, aki egész életében tanított, 11 évig igazgató is volt. – Ennyi idő alatt sok mindent láttam, részese voltam minden reformnak, kísérletnek, ami az iskolát, a tanítási módszereket, a pedagógiai programokat érintette, de én élveztem, mert sokat tanultam, fejlődtem. Azt mondanám, hogy a 70-es évek közepén jókor szálltunk be a tanításba.
– Akkor még mások voltak a gyerekek és a szülők is – vette át a szót a már szintén nyugdíjas Urfiné Gabriella, aki ugyancsak 40 évet töltött a pályán. – A társadalmi változások mindig lecsapódnak az iskolában és főként az utolsó években volt érezhető, hogy sem a szülő, sem pedig a gyerek nem tiszteli a tanárokat úgy, mint a pályám legelején.
Fotó: shutterstock
– Mintha a nem-pedagógus társadalmat felheccelte volna valaki a tanárok ellen. Pedig továbbra sem vagyunk túlfizetve és a szünet sem annyi, amennyi a gyerekeknek. A tanév lezárulta után is vannak feladataink és már augusztus közepén elkezdünk dolgozni. Az egyéb munkaidőn túli feladatokról – mint órákra készülés, dolgozatjavítás, a gyerekek örömének és bánatának meghallgatása még órák után vagy a számunkra is csak 10 perces szünetekben – már nem is beszélek. Egy pedagógusnak nem lehet rossz napja, nem vihetem be a személyes problémáimat a tanterembe, és minden nap ki kell kicsit ürülnöm, hogy újra tudjam kezdeni, és ne húzzam magammal az előző napok terhét, mert abba tönkremennék – ezt már Juhász Judit tette hozzá, aki 16 éve tanít.
Szép hivatás ez
De mi tartotta őket az iskolában? A válaszuk egyértelmű: a gyerekek, akiket nem elég szeretni, de sok időt kell velük tölteni, hogy értse a tanár az érzelmeiket, a gondolataikat. Mindegy, hogy kicsikkel, kamaszokkal vagy érettségi előtt állókkal dolgozik az ember. És ha megtalálják a közös hangot, rengeteg csodálatos pillanattal és élménnyel lesz gazdagabb mind a tanár, mind a diák. Táborozások, kirándulások, jó hangulatú beszélgetések, a csoda, hogy egy pici elsősből olvasni, számolni tudó negyedikes lesz, egy 14 éves kamaszból pedig éretten gondolkozó, komoly tervekkel rendelkező fiatal felnőtt válik. És ebben a tanároknak fontos és felelősségteljes szerepük van. Szép hivatás ez!
Fotó: Fehér Gábor/ Fejér Megyei Hírlap
A diákok fiatalon tartanak
– A gyerekeknek, pláne a kamaszoknak van humoruk, rengeteg szeretetet és pozitív energiát tudnak adni, sőt kedvesek, aranyosak és segítőkészek is tudnak lenni. Néha irigylem a lendületüket és a kifogyhatatlan energiaraktáraikat – árulta el Juhász Judit, amihez Urfiné Gabriella hozzátette: – A diákok fiatalon tartanak. Ismered a szlengjüket, a viselkedésüket, a gondolkodásmódjukat. Mindig csodáltam bennük a hatalmas igazságérzetüket, amivel sokszor rátapintanak a lényegre, és úgy fogalmaznak meg kérdéseket vagy véleményt, mintha sokéves tapasztalatuk lenne. Egészen máshogy állunk a fiatalokhoz, mint azok, akik sosem foglalkoztak velük, hiába volt akár 3-4 saját gyerekük – mondta Urfiné Gabriella, aki ha újra választania kellene, ismét tanárnak állna. De így van ezzel férje és a másik megszólaló tanárnő is.
– Számomra az iskola azon kevés helyek egyike, ahol az embernek még értéke van és nem csak egy szám, mint sok más munkahelyen vagy nagyvállalatnál. Itt még van humánum, még emberszámba vesszük egymást, léteznek valódi emberi kapcsolatok. Manapság nem divat a tanári pályát választani, de vannak olyanok, akik hisznek abban, hogy tanárnak lenni nem munka, hanem hivatás. Erről beszélt Mészáros Bence, aki ősz óta tanít egy általános iskolában: – A pénz ugyan nem motiváló, de számomra az igen, hogy a jövő generációi a mi kezünk alól nőnek ki. Ez egyben hatalmas felelősség, de ilyen rövid idő alatt is megtapasztaltam, mennyire jó érzés, amikor az ember látja, hogy a diákja versenyen sikeres, vagy, hogy egy gyengébb képességű tanulónál előrelépést ér el. Hajtsunk fejet pedagógusnapon a tanárok előtt!
Nyugdíjasokat köszöntöttek Fehérváron
A Tóvárosi iskolában köszöntötte a közelgő pedagógusnap alkalmával nyugdíjas tagozatának tagjait a Pedagógusok Szakszervezetének megyei szervezete. Ez alkalommal hatan vehették át a PSZ alapította Eötvös-emlékérmet, további öt Fejér megyei pedagógusnak június 7-én nyújtják majd azt át – tudtuk meg Jámbor Ferencnétől, a megyei szervezet elnökétől. B. Kiss László
