Múltidéző mesterségek – A rézművesség hagyományai Székesfehérváron

A rézműves vagy régiesen üstgyártó edényeket gyártott a konyha vagy a gyárak számára, tetőket fedett rézbádoggal. Rezet a rézhámorból lemez, bádog vagy úgynevezett fenék, üstfenék alakjában kapott. A fenék laposra kovácsolt, kör alakú lap, amelynek átmérője 30 cm-től 2 m-ig terjedt, vastagsága a közepétől, a köldöktől a szélek felé csökkent.

Réztárgyaink a magyar népi kultúra balkáni kapcsolatait is jelzik

Szilák Ferenc rézművesműhelyének speciális szerszámai közül különösen a kalapácsok, a rézdomborító vasak, rézöntő csészék, rézvágó ollók érdemelnek figyelmet. Ipartörténeti érdekesség a XIX. század végéről való, Ganz-gyárban készült villanyfúró. A múzeumba került tárgyak (kézi szerszámok, satupadok, szerszámosállványok, gépek) közel 400 darabbal gyarapították a néprajzi gyűjteményt. A tárgyegyüttes különös értéke, hogy egy régebbi fehérvári rézművesműhely, a Vizkelety-féle műhely szerszámanyagát is átvette Szilák Ferenc, aki szakmájában egészen 1975-ig dolgozott. Öt év tanoncidő után, 1923-ban szabadult fel. Ekkor az országból mindössze öten próbálkoztak a vizsgával, amelyre Szilák Ferenc így emlékezett: „A vizsga rendkívül nehéz volt, egy hétig tartott, ebből három nap elmélet és három nap gyakorlati vizsga volt. Az elméleti részbe elsősorban a szakmával kapcsolatos számítások tartoztak, de még az ipartörvényt is ismerni kellett.

A szerszámok nevét németül is kellett tudni, egy asztalra kitettek 300 szerszámot, amelyikre a vizsgáztató rámutatott, annak egyből kellett mondani a nevét németül is. Az elméleti vizsgát oktatással is bővítették. Megmutatták a rézhámort olvasztás közben, elmagyarázták működését és a kezelését. A gyakorlat nehezebb volt, adott időre kellett egy bemondott munkadarabot elkészíteni. Megálltam a helyem, de a bizonyítványt nem adták oda, azt az ipartestületnek küldték el, hogy a még két év segédidőt biztosan letöltsem.” 1925-től Székesfehérváron a rézműves segéd- és tanoncvizsgáztató bizottság elnöke Vály Ferenc Simor utcai rézművesmester volt. Rajta kívül az 1920-as, ’30-as években még két rézműves működött a városban: Vizkelety Antal a Hal téren, Richter István a Széchenyi utcában. 1865-ben 5, 1835-ben 13 rézműves (cuprarius) dolgozott Fehérváron. Utóbbiak közül 5 volt mester, 3 legény és 5 inas.

Nagy jelentősége volt a réznek

A magyar nép anyagi kultúrájában a török hódoltság alatti és utáni időszakban nagy jelentősége volt a réznek. A mindennapi használati tárgyak anyagául főként a rezet használták a városi-mezővárosi polgárok, de a parasztok is. Rézből készültek az üstök, bográcsok, kancsók, tálak, lábasok, sőt a lószerszám díszei és a pitykegombok is. Ezt a szükségletet elégítették ki a fehérvári rézművesműhelyek is. A régi réztárgyak közül is őriz néhány szép darabot a múzeum néprajzi gyűjteménye: rézüstök, rézkancsók, réztálak. A gyűjteménybe került Szilák Ferenc vizsgamunkája is, egy rézből készült fűszertartó.

Réztárgyaink a magyar népi kultúra balkáni kapcsolatait is jelzik.

Lukács László

néprajzkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora

Vezető képünk archív felvétel