Itt a gombaszezon: együtt teremnek az ehető és a mérgező fajok, legyünk óvatosak!

„A gombák alkotják az élőlények sötét alvilágát – halál, betegség, elmúlás, enyészet részesei… Mindenhol élnek. A földben, a levegőben, tavakban, tengerekben, folyókban, éltünkben és ruháinkban, bennem, benned, mindenkiben és teszik a dolgukat. Gombák nélkül nem lenne kenyér, nem lenne bor, te sem lennél. Kenyér, bor, sajt, sör, jó társaság, porhanyós marhasültek, finom szivarok – a gombáknak köszönhetjük mindet. (…) Ők közvetítenek élet és halál közt.” – írta Robert Fulghum találón ezekről a különleges élőlényekről. A gombáról az is hírlik, hogy se nem növény, se nem állat, vagy éppen mindkettőből mutat jegyeket. Bárhogy is legyen, varázslatos élőlények, amelyeknek most van igazán a szezonja. Vannak, amelyeket szépségükért lehet szeretni, másokat pedig gasztronómiai értékük miatt. Szezonjuk igazán most jött el, a borongós novemberi erdők, mezők, tisztások temérdek mennyiségben nevelik a szebbnél szebb gombafajokat. Persze ilyenkor mindig el kell mondani, hogy csak óvatosan a fogyasztásukkal, hiszen komoly veszélyeket rejthetnek magukban azok számára, akik nem értenek hozzá… Várhidy Zsuzsanna, a Székesfehérvári Gombászok Baráti Körének vezetője is erre gondol, amikor azt mondja:

– Majdnem minden gombát össze lehet keverni valamelyik másikkal! A kezdő gombászoknak ezért azt javaslom, hogy leginkább a tinóruféléket szedjék, azok között ugyanis nincs olyan mérgező, ami miatt baj történhet. Hatalmas mennyiségben teremnek most ezek a fajok, vargányák, fenyőtinóruk, ám a bőség már nem sokáig tart, hiszen kezdenek elöregedni – fogalmaz a szakember, aki tudja jól, hogy bármilyen finom is tud lenni egy tinóruféle, a szivacsos szövetek könnyen felszívják a sok csapadékot, s közben öregednek is, így pedig elvesztik élvezeti értéküket.

Gazdagon terem most a lilatönkű pereszke, a szemcsésnyelű fenyőtinóru, az ízletes, a vöröstejű és a vörösödő tejű rizike, amelyek például fenyőerdőben találhatóak meg. De özönszerűen terem most a fenyőpereszke, az őzlábgomba, a vöröses nyálkás gomba, a szürke tölcsérgomba is. Hamarosan azonban vége ennek a zavarba ejtő sokféleségnek, hiszen érkeznek a fagyok, öregednek, baktériumok telepednek meg rajtuk. Az óvatosságra azonban addig is szükség van, s ha nem vagyunk biztosak benne, mit szedtünk, vigyük el gombaszakellenőrhöz a gyűjtést. Merthogy nem mindig a piros kalap jelzi a veszélyt – van úgy, hogy látszólag ártatlan, mégis mérgező gombafajok keverednek az ehetőek közé.

– A karbolszagú csiperke például olyan faj, ami első ránézésre könnyen összekeverhető a többi csiperkefajjal. Kicsit azonban sárgul, vegyszer szaga van, és bizony mérgező – hívja fel a figyelmet Várhidy Zsuzsanna. – Amikor ennek a csiperkének megvágjuk alul a tönkjét, intenzív krómsárga színt látunk. Ha pedig megszagoljuk, érezhetjük a kellemetlen vegyszeres karbolszagot. Ha netalán mégis belekerül a készülő ételbe, főzéskor még intenzívebb szagot áraszt. Érnek azonban még a citrom-, a párduc- és gyilkos galócák is. Ez utóbbi a legveszedelmesebb faj, amit ismerni kell: fehéren lemezelt, zöldes vagy fehér kalapja, kígyóbőr mintázatú tönkje van, és sajnos íze, húsa nem árulja el gyilkos tulajdonságait.

Aki gombászatra adja a fejét, érdemes kicsit rákészülnie a gyűjtésre – teszi hozzá Zsuzsanna. Ez alatt azt érti, hogy gyűjtsük a gombát jól szellőző kosárba például, ne nejlonba, reklámtáskába tegyük, mert ott még a jó gombák is tönkremennek, megromlanak a magas nedvességtartalom miatt, összetörnek, eláznak. Az ismeretlen fajokat lehetőleg tegyük külön, papírtasakba. Az étkezésre szánt darabokat pedig már a helyszínen szépen letisztogatva, óvatosan elhelyezve tegyük el, mert azok is könnyen romlanak. – A gomba egy nehezen emészthető étel, ezért jobbára reggelire, ebédre érdemes fogyasztani – javasolja a gombász, aki azt mondja, sokféleképpen fel lehet dolgozni a gombát, hogy később is fogyasztható legyen: lehet szárítani, fagyasztani, dinsztelni, sós vízben főzni és úgy fagyasztani például. Fejér megye rendkívül gazdag gombafajokban, a baráti kör jelenleg is sokfelé jár kirándulni és gombát szedni: Pákozd, Sukoró, Gánt, Csákvár, Csákberény, Kisgyón és Bodajk környéke, tehát a Vértes és a Velencei-hegység is bőséges termést kínál a napokban – de bárhol rájuk akadhatunk, ahol erdő és rét található.