Inspirál és a dühöt is elűzi a hajómodellezés

– Ez egy húszéves darab, már elég viharvert. Ide raktuk, oda raktuk. Az akkor hároméves unokám nálunk volt Veszprémben, és állandóan a hajókról beszélt. Aztán gondoltam egyet, és eldöntöttem, hogy készítek neki egy hajót. Ez félkemény fából van, ha jól emlékszem, hársfából készült. Van rajta puhafa és rétegelt lemez is, abból van az árbóckosár – mesélt a már két évtizedet megélt, képünkön is látható árbócos hajóról Fábián Ferenc László, aki gyermekkora óta alkot, modellezik.

– Hét-nyolc éves voltam, amikor elkezdtem repülőgépmodelleket csinálni. Én pesti srác voltam, a háború kibombázott minket, és a dédn agymama házába kerültünk le Jászberénybe. Magamban volt a gyerekkorom, vagyis a húgommal: ő babázott, én modelleztem. – emlékezett Fábián Ferenc. – Repülőgépekkel, azon belül is gumimotoros repülőkkel kezdtem. Fel kellett húzni, elengedte az ember, és akkor repült. Tizenhárom éves lehettem, amikor volt egy hatalmas, gyönyörű gépem, amelynek másfél méter volt a fesztávolsága. Kint voltunk a szántóföldeken, ott reptettük. Egy darabig láttuk, hogy megy, tett néhány kört is, vitte a szél, aztán egyszer csak eltűnt. Napokig kerestük, de nem találtuk meg.

Míg gyermek- és kamaszkorában a repülőké volt a főszerep, addig a húszas évei elején új szenvedélyre lelt: hajók modellezésével kezdett foglalkozni.

– Először kisautókat kezdtem faragni, aztán ezt nagyon gyorsan meguntam, és elkezdtem hajókat építeni. Láttam vitorláshajó-rajzokat, -képeket, és azt gondoltam, mi lenne, ha ezeket megépíteném. Az első hajómat tömbfából faragtam ki. A külső díszítéseket – karfákat, ágyúkat, ágyútalpakat – felrakosgattam a tetejére. Később volt olyan, hogy vázat is készítettem, de aztán ezt elvetettem, mert nem állt a kezemre az, hogy egy merev valamire előbordázok. Ehelyett megcsináltam a hajó törzsét, arra rátettem a méretre vágott bordákat, utána illesztettem mellé a függőleges bordákat – mesélte a hajómodellek készítője. Mint mondta, az alapokat egy modellező tanártól tanulta, emellett a szakirodalmak segítségével is sokat fejlődött, ám a legfontosabb a faragás szeretete, amiből természetesen nincs hiány. Egy-egy darab több hónapon vagy akár egy éven át készült. Mint azt megtudtuk, a hajómodellekhez kimondottan keményebb, szálkamentes fát kell használni, mint az eperfa, a körtefa, a meggyfa és az égerfa, ezeket szépen meg lehet faragni, és könnyen hajlíthatók.

– Ez számomra mindig hobbi volt. Készültek kicsi motoros hajók, vitorlások és egy angol hadihajó is. Mindet elajándékoztam már, de voltak vásárolt modelljeim is, amelyeket össze kellett szerelni, abból is volt legalább húsz darabom. A legkisebb unokám most ötéves, de már érdeklődik a hajók iránt – mesélt Fábián Ferenc, aki a Gorsiumban épülő folyami őrnaszád tervezésében és építésében is aktív szerepet vállal. Elmondta, otthon már nem készít modelleket, de ha az unokája szeretné, akkor vele bármikor szívesen leül majd, és akkor újra elindulhat az alkotófolyamat.

– Ha újra kezdhetném az életet, ezt akkor is csinálnám. Megnyugtató, elűzi az emberből a dühöt, a tehetetlenséget. Inspirál arra, hogy alkoss, tegyél, csinálj valamit – zárta a beszélgetést a 80 éves Fábián Ferenc László.