Kapni jó, de adni még jobb érzés - A leégett óvodának gyűjtöttek Kajászón

Mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy „jobb adni, mint kapni” – de ez a klisé szinte szertefoszlik, amikor az ember a saját bőrén vagy környezetében tapasztalja meg ezt a csodát. A napokban Kajászón jártam egy nagycsaládnál, ahol bár nagy felújítás zajlik otthon, így minden forint ki van számolva, mégis, amikor gyerekekről van szó, a családtagok „túllátnak” ezen. A szülőkkel való beszélgetésemkor óhatatlanul eszembe jutott egy, a Bibliában olvasható történet, amikor a szegény özvegy­asszony két fillért, azaz egy krajcárt dobott a perselybe, de nem a fölöslegét, mint ahogyan a gazdagok tették…

Urszulyné Kovács Rékát és férjét, Urszuly Zoltánt hallgatva elkerülhetetlenül könny gyűlt szemembe, látva: vannak még olyanok, akik nem magamutogatásból, vagy az önreklámozástól vezérelve, hanem szeretetből, isteni indíttatásból vágnak bele az adakozásba. Történt ugyanis, hogy odalettek a gyerekjátékok, megsemmisültek a függönyök, és használhatatlanná váltak a bútorok a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található kunmadarasi óvodában egy tűzeset következtében. Mint mondták, amikor meglátták az erről szóló riportot a televízióban, úgy érezték, cselekedniük kell!

– A közösségi médiában pénteken tettük közzé kezdeményezésünket, hogy gyűjtést szervezünk az intézményben pallérozódó kisgyerekek megsegítésére, így akinek akad otthon megunt, jó állapotú játéka vagy mesekönyve, szívesen fogadjuk – mondta a családfő, aki elárulta, hogy minden évben adakozni szoktak a szegény sorsúak részére. Emellett a helyi intézményeket is támogatják az általa forgalmazott gyümölcsökkel, mert úgy érzi, ezzel tartozik a társadalom, valamint a Jóisten felé, aki segítette gyermekeiket a kis kori súlyos betegségek leküzdésében. Sőt, még az eszmei értékkel bíró, édesapjától kapott magnóját is a kunmadarasi csomagok közé rejti, hogy annak segítségével mese-CD-ket hallhassanak a gyerekek.

Ezt követően a háromgyerekes édesanya vette át a szót, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire hálás az embereknek, akik felajánlásukkal csatlakoztak a kezdeményezéshez.

– A hír szinte futótűzként terjedt az interneten, és már csaknem egy egész csomagtartónyi felajánlás érkezett a környékről, sőt a megyehatáron túlról is, ahonnan saját költségre futárral küldik a csomagot. A következő napokban pedig újabb játékokra, mesekönyvekre van még ígéret. Ahogy mondani szokták, mindig az tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele! Jó ezt megtapasztalni, hogy többen vagyunk ezzel az érzéssel!

Ott-tartózkodásom alatt az óvoda vezetőjével, Széll Sándornéval is sikerült felvennünk a kapcsolatot, aki szintén megtapasztalta az elmúlt napokban, hogy nincsenek egyedül a tragikus helyzetben.

– Az egyik szekrény miatt következett be a tragédia még a tavalyi év végén; szerencsére a tűz nem terjedt tovább az egész épületre, de így is hatalmas a kár a korom miatt. Odalettek a gyerekjátékok, megsemmisültek a függönyök, és használhatatlanná váltak a bútorok is, sőt több elektronikai eszköz sem bevethető. Jelenleg a takarítási munkálatok zajlanak, így a kár pontos mértékét még nehéz megállapítani. Azonban mindenképpen jó érzés megtapasztalni a sok jó szándékú ember gondoskodását, ami nemcsak megható, de sok erőt ad a helyreállítási munkákra. Külön köszönet, hogy az ország különböző részéről érkeznek felajánlások a 36 főt számláló kétcsoportos óvodába, melynek lakóit a községben található másik három tagóvodánkban helyeztük el – mondta a tagintézmény-vezető.

Mint kiderült, az Urszuly család szeretetcsomagja szombaton indul útnak Kunmadarasra, ahová az egész családdal érkeznek, hogy együtt tapasztalják meg a közmondás lényegét: nagyobb boldogság adni, mint kapni!