Maroshegy páriái lennének? – A Sóstó II.

– A lakópark egyik alapvető problémája az utak állapotának a kérdése – hiányzik a felső kopóréteg –, ami miatt helyi járatos busz sem közlekedhet a területen. Azt is többször hallottuk kifogásként, hogy azért nem jöhet be a busz, mert a terület magánterület, a rajta épült utak pedig magánúthálózat részét képezik – mondta M. András, aki 2003-ban vásárolt telket Sóstó II.-n. Egy másik lakó, M. Tamás úgy tudja viszont, hogy a város átvette az utakat, így azok állapotáért az önkormányzat lenne a felelős.

Erre szokták azt mondani, hogy a hír igaz, csak nem ebben formában. De akkor mi a valós helyzet? – tettük fel a kérdést Brájer Évának, Maroshegy önkormányzati képviselőjének. – Bonyolult a helyzet, amiben leginkább annak a polgármesteri hivatalnak és önkormányzatnak van felelőssége, amelyik a Sóstó II. lakópark telekalakítási engedélyeit kiadta. Én csak 2006 óta vagyok a városrész önkormányzati képviselője, így a terület sorsát a saját véleményemmel és személyes látásmódommal is csak azóta tudom befolyásolni. Sóstó II. területe 2006 előtt lett felszabályozva, előtte ezen a részen homokbánya működött, illetve mezőgazdasági használatban álló terület volt – vágott a témába Brájer Éva, aki azt is elmondta, az önkormányzat a telekalakítási engedélyek kiadása előtt szerződést kötött minden egyes – összességében mintegy 30 – vevővel.

Ezekben a megállapodásokban – többek között – az is szerepel, hogy az infrastruktúra kiépítését – például utak, vízelvezető rendszer, zajvédő fal a vasútvonal felé, közművek bevezetése – a többi érintett ingatlantulajdonossal együtt saját költségükön végzik el, és tudomásul veszik, hogy az önkormányzat ehhez nem nyújt támogatást. A tulajdonosok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy ha eladják a tulajdonukban álló ingatlant, a megállapodásban foglaltakról a vevőket tájékoztatják. Sőt, azt is aláírták, hogy ha a megállapodásban foglaltaknak az egyes ingatlantulajdonosok nem tesznek eleget, úgy annak terhei az önkormányzatra nem háríthatók át.

Utólag kideríteni persze, hogy a későbbi vevőknek tényleg átadták-e az említett szerződést, azzal együtt pedig a fontos információt, lehetetlen. Egy biztos: a lakók által épített utak csak ideiglenes használatba vételi engedélyt kaptak azzal, hogy a felső kopóréteget meg kell csináltatni, és amikor az kész, új engedélyt kell kérni. Ez a mai napig nem történt meg, így az utaknak továbbra sincs végleges használatba vételi engedélyük. Ebből következőleg pedig Sóstó II. útjai továbbra is a forgalomba helyezést annak idején kezdeményező két társaság kezelésében vannak, és csak a területüket tekintve tartoznak az önkormányzathoz. Ennek ellenére 2018 végén az önkormányzat 27 millió forintból egy kiépítetlen szakaszra – Tasnádi és Zalatnai utcák – mintegy 800 méteren aszfaltburkolatot építtetett, hogy a porszennyezés csökkenjen.

A Sóstó II. lakóinak egyik érve amellett, hogy a városnak kellene megépíteni az utat, az, hogy ők is fehérvári lakosok, ide fizetnek adót, őket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi városrészben élőket. Ám egy létező, két fél által aláírt szerződést – akármennyire is szerencsétlen mai szemmel nézve – nem lehet csak úgy felrúgni. – Ha egyik oldalról azt mondjuk, hogy a városnak kötelezettségei vannak, és törvényességre hivatkozunk, hogyan lehetne a másikról ezt a törvényességet felrúgni, és egy jogi szerződést egyetlen szóval annullálni? – tárta szét a kezét a képviselő. – Sajnos ez egy olyan örökség, ami után az ember csak fut, de változtatni nem tud rajta.

– Értem én, hogy vannak tulajdonjogi problémák az út körül, meg hogy nekünk, lakóknak kellett kiépíteni az egyéb infrastruktúrát is a területen – én ugyan azt a szerződést, ami ezeket a feladatokat a lakókra hárítja, nem láttam –, de szerintem ideje lenne már túllépni ezen, és kifogások, meg az előző képviselő-testületre mutogatás helyett azon gondolkodni, mi lehet a megoldás! – mondta M. András, aki hozzátette, szerinte amúgy az útkérdés kivételével a lakók már beletörődtek a helyzetbe, bár továbbra is Maroshegy páriáinak érzik magukat.

– Ami a lakópark buszközlekedését illeti, megfelelő utak esetén sem biztos, hogy mindenki örülne, ha bejárna a busz egy pihenő-lakó övezetbe, pláne, ha éppen az ő háza előtt lenne a buszmegálló. Maroshegy hosszú utcáin máshol is gond, hogy sokat kell gyalogolni a legközelebbi megállóig, ezért többször jeleztem a városvezetés és a Közlekedési Iroda felé, hogy amolyan gyűjtőhelyeket kellene kiépíteni. Ugyanakkor a kérdés megoldását a Balatoni út esetében például nehezíti, hogy az egy pont után már nem városi, hanem állami közút – mondta Brájer Éva, aki hozzátette, úgy gondolja, mindenképpen fontos lenne, hogy mielőtt valaki házat vásárol, mérje fel a kiszemelt környéken a lehetőségeket! Nézze meg, van-e a közelben iskola, óvoda, játszótér, milyen a buszközlekedés, a közvilágítás, hol lehet vásárolni, milyenek az utak, és a többi. Így nem érheti meglepetés, miután beköltözött. Bizonyos dolgokon ugyanis nem lehet változtatni. Ilyen például a területet megvásárló beruházóval kötött megállapodás, vagy hogy a vasúti sín a házak közelében halad el. És azt se felejtsük, hogy a városvezetés legjobb szándéka mellett is rettentően nehéz infrastrukturálisan követni az egyes városrészek – főleg a Maroshegy – hihetetlen gyors ütemű növekedését.